BOLDOGABB KARÁCSONYT, MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY! 2023

Az évszámmal azt jelzem, hogy írtam már közel hasonló című jegyzetet 2020-ban is. A COVID-járvány első hulláma lecsengésének idején, közvetlenül a védőoltások bevezetése előtt, amikor az ország szinte csak az egészségügyre, a benne dolgozók áldozatvállalására számíthatott.

Ők pedig leginkább csak magukra. Ilyenkor felértékelődik a csapatszellem, az összetartozás, az az érzés, hogy ha egymásnak vetjük a hátunkat, akkor tudunk a legtöbbet tenni a betegeinkért, akik nem ritkán az életet jelentő levegőért küzdöttek. A társadalom, a médiumok, a politikusok reakcióiból érezhettük, hogy látják, tudják, értékelik a teljesítményünket. Azt, amit már szinte nem volt mihez hasonlítani, hiszen a polio-világjárvány az ötvenes évek végére lecsengett.

Változások a COVID-járvány alatt és miatt

Közben minisztert és minisztériumot váltottunk, államtitkárt többször is. A COVID sokat változott, mutálódott, lett oltóanyag bőséggel, többféle, hogy „legyen min vitatkozni”. Tettük is rendesen, mert az ország hol bezáródott, hol kinyílt, a járvány hullámait valamelyest követve.

Csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy ez annyira megszokottá vált, hogy napjainkban az Eris/Omikron mutáns gyors terjedése ellenére, alig reagál a hivatalos járványügy. Alig reagál a társadalom. Ma a karácsony előtti bevásárlás délelőttjén, a zsúfolásig telt szentendrei áruházakban fehér hollónak számítottam a fehér hollóra hasonlító fehér maszkomban. Célzott oltóanyagról nincs megbízható hírem. Időnként hallom az aggódó virológusokat a médiumokban, de a cselekvő járványügyeseket nem látom. Én aggódnék a helyükben. Az OKFŐ leváltása óta úgy tűnik, hogy a nem cselekvést is szankcionálhatja a főhatalom. Honnan veszem ezt az unortodox gondolatot? Hát a legautentikusabb forrásból.

Miniszterelnöki tájékoztató

„Régi jó szokásom”, hogy ha lehet, élőben nézem, hallgatom miniszterelnök úr megnyilvánulásait. Nekem, öreg orvosnak, fontos a metakommunikáció is. Tegnap igazán elégedett lehettem, mert az év végi nemzetközi sajtótájékoztatót rendben megtartotta. Mivel hónapok, vagy akár egy éve sem beszélt nyilvánosan az egészségügyről, kíváncsi voltam, megnyilvánul-e? Már kezdtem belegárgyulni a nagyvilág és Európa politikai, amúgy jó stílusban elmondott útvesztőibe, ami a politológusok és elemzők számára aranybánya, amikor a második óra vége felé jött egy újságírói kérdés az egészségügyről.

Kérdés és válaszok

Elkezdődött egy nem túl hosszú, de annál sziporkázóbb kommunikációs tűzijáték. A másnapi lapok és szakportálok ezt betűről-betűre elemezték, magyarázták. 

Számomra feltűnt néhány dolog. A legmeglepőbb, a miniszterelnök úr érzelmi állapotát, attitüdjét jelző két hangulatjelző szó: a kutyulék és a zagyvalék volt. Szinte kibuggyant belőle, egyébként logikus, jól szerkesztett mondatok jelzőjeként.

Kutyulék és zagyvalék

Ebből csak az a meglepő, hogy 13-14 év folyamatos kormányzás után történik, amelynek során sok minden történt a szakterület tulajdonviszonyaival (államosítás az önkormányzati intézményekben és egyes magánszolgáltatóknál) valamint a szakterület igazgatási reformja (GYEMSZI – ÁEEK – OKFŐ), OEP – NEAK transzformáció, a kormányhivatalok szerepének erősítése, stb. Miközben abszolút helyesen kimondja, hogy ezek a jobban szabályozott állami egészségügyi rendszer irányába tett lépések.

Az érzelmi viszonyulást a mai állapotokhoz mégis a kutyulék, zagyvalék metafora mutatja. És talán ez jelzi a legpregnánsabban azt az ellentmondást, amit a miniszterelnök úr kormányzati koncepciója és a szakterületi feladatellátás között feszül. A nagy, integrált minisztériumok (humán erőforrás tárca –EMMI) kedvelése a kormányzati munka hatékonysága érdekében érthető. Van is ilyen a világban számos országban. Viszont, amikor egy ilyen nagy és bonyolult szakterület, mint az egészségügy koncepcionális átalakítása kerül napirendre, akkor egy államtitkári szintű képviselet nem elég. Talán, még nem jutott el eddig a mondatig, de ha sokáig kell néznie a „kutyulékot”, akkor el fog. Mert azt jól látja, hogy ebben „gyúlanyagok” vannak.

A hálapénz megszüntetése, köszönet a MOK-nak

Ebből egyet, a hálapénz témát, számára úgy tűnik, hogy sikerült hatástalanítani. És ezért végtelenül hálás a Magyar Orvosi Kamarának! És ezt a kérdést körbe is járta! Hűha! Ahhoz képest, hogy az alapellátási ügyeleti vita és néhány egyéb téma a kormány és az Országgyűlés rapid döntéseivel a Magyar Orvosi Kamarát a megszűnés szélére sodorta, ahhoz képest, hogy a legfontosabb jogait – a köztestületi képviselet a szakmapolitika alakításában és a szakterület különleges etikai ügyeinek a képviselete - elvették tőlük, ez a laudáció miniszterelnök úr részéről több, mint érdekes.

Új korszak jöhet?

Örülnék, ha ez egy új korszak kezdetét jelentené a magyar orvosok életében. Ha én MOK vezető lennék, most kihasználnám ezt a pillanatot a jó értelemben vett restitúcióra. Persze ehhez meg kellene ígérni, hogy a MOK (új elnöksége) a neki nem tetsző dolgokkal kapcsolatban nem kezd ellenzéki politizálásba, cserébe a kormány az etikai ügyeket nem rendőrséggel és bírósággal próbálja meg elintézni (ezzel nem a büntető ügyekre utalok, nehogy valaki félremagyarázza).

New Deal – azaz új szövetség „kedves uraim és hölgyeim”, és ennek a kapcsolatnak a magyar fordítása, így karácsony táján, pozitív hangulatot hordoz.

„Egy biztosítós állami rendszer”

De vissza a miniszterelnöki nyilatkozatra: az „egy biztosítós állami rendszer” megőrzése, az fontos üzenet. Fontos, hogy kimondta: túl szegény ország vagyunk egy magánbiztosításokra alapozott drága rendszerhez, amelynek igazságtalanságai súlyosan veszélyeztetnék a magyar társadalmat. Az állami tulajdonú szolgáltatók többségével együtt egy tiszta állami egészségügyi rendszer képe bontakozik ki, még ha az átmenet „kutyuléknak és zagyvaságnak” is tűnik.

Ez egyike a két közösségi egészségügyi rendszernek, még ha ez olyan világosan és didaktikusan nem is tűnik ki miniszterelnök úr mondataiból. Mivel a magánegészségügy működésével kapcsolatosan megengedő gondolatai vannak, előáll a brit egészségügyi rendszer képe, a Thatcher-féle reformok előtti, szigorúan szeparált állami és magán rendszer.

Több fontos kérdésről nem nyilatkozott, de mintha megtörne a jég, és az eddig meglehetősen informálisan irányított egészségügy a figyelem középpontjába kerülhet. Nagy szükség is van rá. Az intézmények eladósodása közismert. A rendszerszerű megoldásra vonatkozó tervek még nem. Az intézményrendszer aránytalanságai és a szakemberhiány egyes területeken és helyszíneken szintén napirenden vannak. Az épített környezet állapota, elmaradása a korszerű munkaszervezés követelményeitől, veszélyessége a kórházi járványok terjesztésében most kezd téma lenni szélesebb körben. A várólistákról sok szó esik, a valóságos okokról és a megoldásokról kevesebb.

De reménykedjünk: ennek a gondolatsornak még nincs vége. Erre a minden gondja, baja ellenére működő egészségügy fogja visszavezetni.

Az egészségügy és az ünnepek

Az elkövetkező ünnepnapokon kevés dologban lehetünk olyan biztosak, mint a magyar egészségügy folyamatos működésében. Fogjuk hallani a mentőautók szirénáját, ha rájuk van szükség. Fogjuk látni az újszülötteket az újév reggelén, mert az év első fővárosi és vidéki babái – régi szokás szerint – ajándékot kapnak. Fogjuk látni a kiszűrődő fényeket a kórházakból, annak bizonyítékául, hogy a betegszobák, az intenzív osztályok, a műtők és a diagnosztikai egységek folyamatosan működnek.

Akkor is, ha sok helyen már kevés az ápoló, a szakember – de a megmaradottak helytállnak. A betegekért, egymásért, önmagukért, a gyógyító szakma becsületéért. Kedves politikusok! Engedjék meg, hogy figyelmeztessek: az egészségügy rendszere szívós, de törékeny „holmi”. Vigyázzanak rá jobban.

Nem állítom, hogy az elmúlt négy hét életem legnyugodtabb Ádventi időszaka volt. Közösségi, családi, személyes gondok-bajok szegélyezték. De az egészségüggyel jó tapasztalataim voltak. Magas szakmai színvonal és kollegialitás. Az államiban és a magánban egyaránt. Köszönet érte.

Elérkeztünk Karácsony küszöbére.

A Megváltó érkezése egy felemelő pillanat, de benne van a folytatás.

Áldott Karácsonyt kívánok kedves Olvasóinknak, Barátainknak.

Még mindig működő egészségügyi rendszerünkről se feledkezhetek meg: Boldogabb Karácsonyt, magyar egészségügy!

Címlapkép: Gross Arnold (1929-2015): Kis karácsony. 1970. 8x14,5 cm. Színezett rézkarc.