Nem véletlenül kíván ez az ellátási forma speciális szakvizsgát – példákkal mutatja be a szakember, miért és milyen esetekben pótolhatatlan.
Vannak olyan orvosi fogalmak, amelyeket sokan használnak, de kevesen értenek hozzá. A rehabilitáció ezek közé tartozik. Dr. Bors Katalin reumatológus fizioterápiás és rehabilitációs szakorvos segít tisztázni az alapfogalmakat.
A rehabilitáció aktív segítség a páciensnek, mely team munkában zajlik. A mindennapi élettevékenységben mutatkozó hiányok jellege határozza meg a rehabilitáció irányát, és azt, hogy milyen szakemberek vesznek benne részt. A leggyakoribb szereplők a rehabilitációs szakorvos, a gyógytornász, a foglalkoztató terapeuta, a pszichológus, egyéb társszakmák bevont konzulensei, a gyógymasszőr, a fizikoterápiás asszisztens, a dietetikus, a szociális munkás, a pszichológus – igény esetén lelki gondozó – a gyógyászati segédeszköz beszállító és maga a páciens. Az ő aktív lelki és fizikai hozzájárulása nélkül a rehabilitáció biztos kudarcra van ítélve. Olyan ez, mint a hegymászásban a sherpa és a hegymászó közötti munkamegosztás – hangsúlyozza Bors Katalin. A rehabilitáció célja minden esetben az, hogy a rászoruló ember, részben vagy egészében visszanyerje aktivitását, illetve pótolják az alapbetegség miatt kiesett funkcióit. Siker esetén a rehabilitált ember családjának, baráti körének, munkahelyének ill a társadalomnak újra aktív tagjává válik.
Mikor nem ajánlott ez az ellátási forma?
A rehabilitációt indokolttá tevő diagnózistól függetlenül az ellenjavallatok között szerepel, ha a páciens mentális állapota (pl. súlyos depresszió), vagy egyéb társbetegségei (pl. szívelégtelenség, beállítatlan magasvérnyomás) ezt kizárják.
Reumatoid arthritis – a fellángolás után segíti a felépülést
Az autoimmun betegségek közé tartozó reumatoid arthritisnél például akut subban ellenjavallott a rehabilitáció, de annak lezajlása után, amennyiben a felső végtag, különösen a kéz vagy a láb kisízületeinek funkciói károsodtak, ideális a reumatológiai rehabilitáció. „Ilyenkor a teambe bevonjuk a rehabilitációs orvoson kívül a reumatológust, a gyógytornászt, a dietetikust, a pszichológust – akár hidro-balneo-, akár elektroterápiáról legyen szó – a fizikoterápiás asszisztenst, és ellátjuk megfelelő gyógyászati és rehabilitációs segédeszközökkel a pácienst” – részletezi a szakember.
Csípőprotézis – nem mindenkinek szükséges
A csípőkopás miatt bekövetkező nagyfokú állapotromlás gyakori oka a TEP (totális endoprotézis) beültetésének. Ha a protetizált személy fizikai és belgyógyászati állapota stabil, akkor lehet, hogy nincs szüksége rehabilitációs segítségnyújtásra, mert megfelelően vezetett gyógytornával és segédeszközellátással, valamint a javulás ütemének megfelelő járássegítő eszközök alkalmazásával elérheti a teljes funkció helyreállítását – mondja Bors Katalin. Ugyanakkor, ha akár térd-, akár csípőprotézisről van szó, a páciens idősebb korú, többféle társbetegséggel is rendelkezik, az ízületi kopás érinti pl. a másik csípőjét vagy a térdeit is, esetleg gerincproblémái is vannak, indokolt akár a kórházi rehabilitáció is.
Stroke – visszaút az életbe
Magyarországon európai viszonylatban is magas a stroke-os betegek aránya (40-50000/év), akik vérzés vagy trombózis miatt szenvedik el az agyi katasztrófát. Attól függően, hogy az agy mely területei károsodnak, alakulnak ki a klinikai tünetek. A féloldali bénulás lehet jobb vagy baloldali, és ettől függően társulhat hozzá beszédzavar, vagy neglekt szindróma (egyik oldali észlelési kiesés). Az arra alkalmas pácienseknél a rehabilitációba mindenképpen be kell vonni a neurológus szakorvost, a gyógytornászt, a logopédust, a neuropszichológust, a szociális munkást, a segédeszköz-ellátót és a foglalkoztató terapeutát – mondja a szakértő. A rehabilitáció ilyenkor kórházi körülmények között kezdődik, de otthon is folytatódnia kell. Az eredmények természetesen függenek a beteg általános és kardiovaszkuláris állapotától, a nem mindig, de sokszor jelenlévő rizikófaktorok elhagyásától – pl. dohányzás, alkohol, stresszes életmód – illetve az alapbetegség kiterjedtségétől is.
Rehabilitációra minden életkorban szükség lehet, gyermekkortól az időskorig, és ennek megfelelően indokolt, hogy ezeken a területeken járatos specialista irányítsa a folyamatot. Bors Katalin hangsúlyozza: a rehabilitáció akkor lehet sikeres, ha személyre szabott – figyelembe véve a páciens valamennyi sajátosságát – és őt a folyamat főszereplőjévé tevő csapatmunkában zajlik.
Ha érdekelnek a legújabb rehabilitációs eszközfejlesztések, ezt a cikket ajánljuk.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!