Álom vagy valóság?

... és a tegnapi éjszaka után úgy éreztem ezt valahova le kell írnom. Hogy álom vagy valóság nehezen tudom eldönteni. A dolog érdekessége, hogy nagyjából mindkettő esetben tudatomnál voltam, mivel hallottam és érzékeltem, hogy a film/stand up comedy-ben (8 éve minden este így alszom el és eddig nem volt gond) hol tartanak miről van szó, ebből gondolom, hogy nem voltam teljes álomban. Amitől igazán megijedek, hogy furcsa érzésem van, mert szeretnék megmozdulni, de nem tudok, olyan érzés mintha valami átakarna menni rajtam és egyfajta görcsöt érzek az egész testemben, pedig az agyam kattog és gondolkodik, majd hirtelen felnyitódik a szemem. Az első alkalomnál még édesapám képe is benne volt(morbid jelenetben játszódott le a halála, ahogy elsorvad és semmivé válik és ebből alakult ki a görcsös érzetem), gondolom azért, mert mielőtt elaludtam volna ő rá gondoltam.
Az életemről tudni kell, hogy 20 éves(férfi) egyetemista vagyok. 2 szakot végzek, életem a sport és az egészséges életmód. Édesapámról kb. másfél hónapja tudjuk, hogy rosszindulatú daganata van.
Úgy gondolom, hogy bár napközben ezeket a problémákat, stresszes helyzeteket különösképp jól kezelem, (környezetem szerint elnyomom magamban az érzelmeim) viszont tudat alatt, így dolgozhatom fel a mindennapos problémáimat.
A kérdésem az, hogy vajon az a 2 álomszerűség a stresszből adódó pszichés zavaroknak, vagy esetleg más problémára utalhatnak?
Köszönöm


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Köszönöm szépen őszinte és nagyon sokatmondó levelét.
Egészen biztosan csalódást fogok okozni, mert képtelen vagyok egyértelmű választ adni. Fiatal koromban az álom kérdése annyira egyértelmű volt, később a szakmai pályafutásom során sikerült olyan egyértelmű választ találnom, de ahogy a saját tudatosságom is folyamatosan változik (fejlődik?) úgy egyre nehezebb bizonyosságot írnom a "megváltozott tudatállapotok" kérdésében. Mindannyian egyediek vagyunk (mint ahogy nincs két ugyanolyan ujjlenyomat sem,még egypetéjű ikreknél sem!) és ma már csak az egyéni tapasztalatokat tudom elfogadni, mint az "igazság" személyes részét.
Attól tartok, hogy a kérdésére egykor majd Önnek kell megtalálnia a választ. Örülök ugyanakkor, hogy egyre több differenciált, komplex egyéniséggel találkozom és ha sikerül majd integrálnia ezeket a látszólag egymástól annyira különböző tudati állapotokat akkor biztosítva látom az emberi faj evoluciójának realitását is.
Nyilván könnyebb úgy élni, ha mindenre van kész magyarázat ( és ez egészen a XX. századig így is tűnt, ez volt a klasszikus fizika, vagy az arisztoteliánusi logika kora) de a quantumfizika és a paradox logika mindent felborított és egyre önállóbb gondolkodásra készteti az embert.
Ha netalán valami "betegség" állapottól tartana, megnyugtathatom, hogy erről szó sincs. Inkább a " rejtély" szó a megfelelőbb. Csupán egyetlen dolgot tudok javasolni, törekedjen az éberség, a tudatosság fokozódó fenntartására, a kérdések nyitva hagyására és minden tudati jelenség felé való nyitottságra. Ha képes elviselni a bizonytalanságot, az egyértelmű bizonyosságok nélküli emberi létet, akkor tovább fog tudni haladni és megtalálja a választ.

Együttérzésel: dr.Lajtavári László