... így is fáradtnak érzem magam. Suicid gondolatok keringtek a fejemben, de pár éve ezeket kinőttem. Ezt a problémás családi háttérnek tudom be. Zárkózott, kontaktus és konfliktus kerülő vagyok, az idegenekkel nagyon nehezen barátkozom meg és elegyedek szóba velük. Ez az állapot kb. 12-13 éves korom óta tart, amikor is elkezdődtek a problémák. Nem nagyon van étvágyam, 185 cm-hez és sportos testalkatomhoz(fiatalkori aktív sportnak valamint a körülbelül egy éve folytatott testépítésnek köszönhetően) 63 kg társul. Esténként ha nem barátnőmmel vagy barátaimmal vagyok, akkor az őrület szélén táncolok, depresszív hangulatban. Kérdésem az lenne, hogy ez betudható egy serdülőkori betegségnek, amit kinő az ember vagy érdemes szakorvoshoz fordulnom. Ha az utóbbi mi az útja/módja, hogy eljussak hozzá? Szűkösre vett anyagi helyzetben mi a teendő? Előre is köszönöm a választ.
VÁLASZ
A hosszú, téli, magányosan eltöltött esték erősithetik a melankolikusság, lehangoltság érzését. Ilyenkor az alvásba "menekülés" csak fokozza a depressziós tüneteket. A megoldás az idő tartalmas eltöltése. Olyan elfoglaltságot kell keresni, amely az érdeklődési körén belül van és örömforrásként is kedélyjavitó. A sport is fontos önbizalom növelő tevékenység, az egyedüllét pedig nem egyenlő a magánnyal, nagyon sokan kifejezetten szeretik az egyszemélyes elfoglaltságokat. Olvasnak, a hobbijuknak élnek stb. a lényeg, hogy tartalmasan töltik az idejüket.
Amennyiben nincs ötlete a lehetséges programokat illetően keressen fel pszichológust, aki segíthet feltárni az érdektelenség okát.