beteg

A pajzsmirigy a hatásos hormonját csak a jód jelenlétében tudja előállítani. A pajzsmirigy alulműködése esetén a jódhiány tovább csökkenti a pajzsmirigy hormontermelését, ezért a pajzsmirigyhormon pótlását emelni kell hosszabb idő után, bár ugyanide vezet az is, ha a pajzsmirigy betegsége miatt a működő állomány tovább csökken. Jódhiányos állapotban a pajzsmirigy úgy próbál több hormon termelni, hogy a tömege megnő, igy alakul ki a jódhiányos golyva. Hazánkban a Csallóközben volt jellegzetes betegség, amig a jódozott só fogyasztását nem intézményesítették. A jódozott só kilógrammja 25 milligramm jodidot tartalmaz. Egy kávéskanál jódozott só pedig 350-400 mikrogramm jódot, a napi jódszükséglet 100-200 mikrogram normális körülmények között. Az bizonyosra vehető, hogy egy kávéskanálnyi sót nem fogyaszt el az sem naponta, aki kifejezetten sózza az ételeit vagyis a jódozott só alkalmazása során csak legfeljebb a napi szükségletet visszük be, ugyanis az élelmiszeriparban többnyire jódozatlan sót használnak. Azt is tudni kell, hogy a jódra nem csak a pajzsmirigy hormon képzésében van szükség. Ezen kívül, a jód nem csak a jódozott só formájában kerül a szervezetünkbe, hanem más táplálékokkal is ( pl. tengeri hal, tej, tojás ) Összefoglalva a fentieket azt kell mondani, hogy a pajzsmirigy alulműködése esetén nem szükséges a jódozott só fogyasztását kerülni, a kicsiny mennyiségű jód bevitel biztosan nem ártalmas. A túlzott jódbevitel ( egyes gyógyszerek is) pajzsmirigy túlműködést válthat ki, de ez a jódozott só esetében nem várható.