bogica

... Segítséget szeretnék kérni,h,mittudnék teni ez elen.
Tudja sok minden ért engem mostanábba és kilástalan a helyzetem eleg fájob pont,h a barátom aki vel 1 éve 4 hónapja vagyok együt elkelet válnom tőle,mert börtönbe van már 9 hónapja nagyon nehéz és félek,h mi lesz szeretem nagyon és sok mindent megtetem már érte.
A szüleimel a kapcsolatom nem valami jó 3 éves korom otta nevelő apám van akivel nem jövöki anyám soha nem ált ki értem mai napig az igazamért harcolok mind hiábba van egy mostoha testvérem aki pár honapja elata a házaunkat a fejönk felől és elkelet költöznök egy idegen városba a hol nem szeretek élni,mert távol vagyok mindentől amitől szeretem munkát se találok ami idegesit .Nem tudok beszélgetni senki velse maximum a neten a barátnőmel .Nagyon kétségbe estvagyok és kilátástalanak látom a helyzetemet és félek,h nem sokáig fogom bírni.
23 éve nő voltam.


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Az élet bizony sokszor tragikus. Ön teljesen tisztán látja és pontosan meg is fogalmazza panaszai hátterét, okát és egyértelmű, hogy segítségre van szüksége.
De ahogy látom, ennek a módját is jól látja, most hozzám fordult, feltárta nekem mi nyomasztja annyira és meg is írja, hogy egyedül van, nincs kivel megosztania problémáit.
Ez a legnagyobb veszély. Abban bízom, hogy miként most hozzám fordult, ugyanígy lesz bátorsága ahhoz, hogy másokhoz( lehetnek ezek barátok,ismerősök és persze szakemberek) is mer majd fordulni. Bezárva lenni Önmagunkban, gyötrődni - ezt Ön jól tudja -csak ront a helyzetén.
Egészen biztos, hogy nem " elmezavarról" van szó, hanem egy nagyon is emberi, átélhető, mindenkivel előforduló mély kétségbeesésről és higgye el nekem ezen lehet segíteni, ezzel a nyíltsággal, ahogy most felém is fordult.

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László