depresszió

... vagy a suliban vagyok, akkor teljesen begubózok, tehát egyszerűen nem merek senkivel sem beszélni, feszült, zárkózott és szorongó vagyok. Beszélni is csak ritkán szoktam, nem olyan vagyok ott mint amilyen otthon, tehát laza és magabiztos.
Talán súlyos depresszióban szenvedek?
Szeretném, ha nem lennék sehol máshol ilyen szorongó lenni, de magamtól nem megy és a pszichológus sem nagyon tud segiteni, mert már 3 éve oda járok és azóta is ilyen vagyok


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Amiről ír, az biztosan nem betegség. Nem lesz, ha diagnózist adunk valaminek, különösen a minden embert -többé-kevésbé érintő emberi problémákról.
Nagyon örülök, hogy családi környezetben jól érzi magát, ez azt jelenti ,hogy a legfontosabb- az alapvető bizalom - és ehhez bátorság kell.
Az ember úgy tudott kiemelkedni, hogy szembenézett a nehézségekkel. A félelemmel is.
Felnőni bizony veszélyes vállalkozás, új nehézségekkel, új emberekkel, új helyzetekkel kell szembenéznie.
Sajnos az egész társadalmunkban érezhető egyfajta elbizonytalanodás, ami nem jó jelenség.
A legtöbbet a nehéz helyzetekkel való fokozott szembenézés segíthet. Az elkerülő magatartást ( azaz visszahúzódik a félelmet keltő helyzetekből) nem javaslom.
Próbáljon olyan embereket keresni, akikre fel tud nézni, akik megerősítik Ont és példát mutatnak.
Nem értek egyet azzal, hogy kezdi betegnek tartani magát.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László