Felhős2

...főképp, ha semmi okot erre nem tudtam mondani és a színlátásom is hibátlan. Érdekes, amit írt, erre konkrétan még nem gondoltam, hogy akadálya lenne annak, csupán, hogy élvezzem a napsütést stb., ezért nem szeretem... De online semmiféle eredményre nem jutottam, pedig kerestem, milyen okok állhatnak emögött, az érzékeny ismerősök pedig mind imádják, egy, aki nem, de ő sem tudja miért és az életünkben sem fedeztünk fel semmi hasonlóségot eddig... a rajztehetségen és a konzervatív párkapcsolati véleményeken kívül (egyikünk se hiszi, hogy ennek köze lehet hozzá... végül is nem csak mi, ketten létezünk, akik nem az IM magazinon nőttek fel). Elgondolkodtam a lehetséges akadályon, és bár lehet ebben igazság, (biztos vagyok benne, hoyg valahol ez lesz az) semmi olyat nem tudok mondani, aminek (mivel gyermekkorom óta fennáll ez) tudatában voltam életem során és ne kopott volna ki, ahogy felnőttem. - Már nagyon kicsi (pár éves) koromban hisztériát csaptam a starndon, pedig hihetetlenóül nyugodt gyerek voltam amúgy. Nem igen tudták miért, gondolom, azért, amiért ma sem szeretek strandolni, uszodába járni (szintén rejtély); az egyetlen, ahogy midnezt élvezem, ha Egyedül úszhatok és leginkább csak Természetes vízben - nincs pedig víziszonyom, sőt, nagyon jól úszom. De érdekesség, hogy néha, nagyon ritkán pedig feldob, ha szép (de hűvös vagy hideg!) napsutés van, de általában csak ősszel vagy télen. A mai nap is feldobott a kinti séta, de biztos vagyok benne, hogy a holnapi borult eget fogom csodálni és érteni se fogom, mit szerettem tegnap a fényárban.
Remélem, ha nem is sikerült kideríteni az okokat, megoldható a helyzet és ha összefüggésben áll a több éve kínzó szorongásos zavarral és pánikrohamokkal(amik a semmiből jönnek és magam is tudom, hogy szürreális félelmek: pl holnap holnap lesz. És ettől szorong az ember... vagy az értelmetlenségen bármit is tenni. Már tanulom kontrollálni őket)
akkor megtalálva képes leszek magamon segíteni - a szívemet már úgyis gyötri (ritmuszavar), mident megteszek, hogy megtaláljam a hibákat.
Ezért is nézek utána minden lehetséges "nyomnak" :)
Köszönettel
"az érdeklődő"


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Szerintem nagyon jó úton jár.
Én emlékszem, hogy a fiam 4 éves volt és elmentünk síelni. Ragyogó napsütés volt és a sok gyerek között egyszercsak megláttam a fiamat kétségbeesetten bömbölni. Fogalmam sem volt mi a baja.
Csak nagynehezen értettem meg, hogy a vakító napfény zavarja.
Mert lehet az zavaró. Én évtizedekig szenvedtem, mert reggel a nappal szemben vezettem a kocsimmal, délután meg megint.
Most nincs autóm, nem járok be egy 20 km.-re lévő kótházba, képzelje, találtam 5 percre a lakásomtól egy rendelési lehetőséget.
Rendelés után alig várom, hogy hazaérjek és kifeküdjek a napra.
Ön nyilván fiatalabb, én láttam egy Jancsó Miklós rendezte filmet, amiben ez volt a kulcsmondat: " ha napba nézel és elveszted a látást a szemed szidd és ne a nagy sugárzást"
Szóval semmi sem egyszerű. Minden pillanatunknak megvan a maga igazsága.

Gratulálok: dr.Lajtavári László