... Állandóan találkozni szeretnék vele. Nem tudom elhinni,hogy már nincs. Nagyon hiányzik. A munkám nagyon felelősségteljes. Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Már más szerettemet is vesztettem el,édesapámat 49 évesen. Nagyszülőket. De most úgy érzem,ezen nem tudok túljutni. Kérném szíves segítségét és tanácsát!!!
Köszönöm!!!
VÁLASZ
Kedves levélíró!
A veszteség élménye a létező legnagyobb lelki trauma, sajnos ebben a rohanó, egyre lelketlenebbé váló kultúránkban ezek feldolgozására sincs időnk, és a módot sem ismerjük. Átrohanunk felettük és emiatt érezzük azt, hogy képtelenek vagyunk túljutni rajta.
Még 100 évvel ezelőtt sem volt ez ekkora probléma, a közösség, a kultúra képes volt segíteni.
Ha tud találni egy olyan mentőangyalt (aki lehet bárki, akár pszichológus, pszichiáter, lelkész) aki képes szeretni és mélyen elfogadni Önt, az a személy egészen biztosan átvezeti ezen a nehéz úton.
Ne a tömegellátást keresse, mert annak a színvonala csak egyre rosszabb.
Ha orvostól várja a segítséget, akkor én a pszichiátriai klinikák, a többféle segitségnyújtást adni tudó pszichiátriai intézmények szakambulanciáit javaslom, vagy marad a magánpraxis.
De nagyon fontos a bizalom. Túlterhelt, kiégett segítőket próbálja elkerülni. Ha valaki nyitott, oldott és jó a humorérzéke az valószínűleg tud segíteni függetlenül attól, hogy milyen a végzettsége.
A gond inkább a rohanás, a türelmetlenség, a pénzhiány, a túl sokat túl gyorsan akarunk modern kori jelenségei.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László