Nagymami

... nem részletezem, mert hosszú lenne. Nagyon sok helyen, helyzetben próbáltam neki segíteni, de mivel nincs betegségtudata, ezért falakba ütköztem. Próbálom élni az életem, de az aggodalom miatt nem mindig sikerül. Félek a jövőtől, nem tudom hogyan alakul a sorsa /most édesanyjával él/. Gyógyszereket szed, de az utóbbi időben italozni is kezdett. A kérdésem arra vonatkozik, hogy öröklődhetik-e betegsége? Mivel két nagykorú fiú gyermekünk van, a kérdés egyre aktuálisabbá válik./Egy ilyen családi tragédia után nem biztos, hogy még egyet el tudnánk viselni. Megjegyzem betegsége diagnosztizálása előtt egy intelligens, jól szituált ember volt a férjem is. Utólag visszagondolva voltak már jelei a betegségének pár évvel előbb is, de lehet,hogy nem vettem, vagy nem "akartam észrevenni" hogy baj van, mivel őt orvoshoz eljuttatni lehetetlen volt. Köszönöm a választ, amit a "Nagymami" jeligére kérek szépen, még egyszer köszönöm.....


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Köszönöm szépen a levelét, amire egy egész könyv megírása lenne a kielégítő válasz, hiszen annyi oldalról közelíti meg az emberi élet tragédiáját. Egy neves művész szembesített egy neves pszichológust a következőkkel: " tudod az a bajom veletek pszichológusok, hogy ti az életet egy megoldandó problémának tartjátok, pedig az élet nem egy probléma, hanem egy tragédia"
Biztos vagyok abban, hogyha valaki, akkor Ön megérti ezt.
A legegyszerűbb megközelítés az orvosi, ezt követi a pszichológiai, aztán a vallásos (nem az Egyházakra gondolok, hanem az emberben meglévő vallásos - spirituális - létezésre.)
Levelét Ön is úgy kezdi, hogy a " pszichiátria témakörébe" tartozik. Ez a legjobban leegyszerűsítő, de a modern társadalmakban leginkább elfogadott megközelítés. Ehhez azt kell hozzátenni, hogy erről az oldalról nézve maga a társadalom egészséges, az ember a természet fejlődésének csúcsa.
Így férje tünetei betegségként értelmezendők, a betegség tüneteit orvosilag kell kezelni ( akkor is, ha a beteg egyáltalán nem tartja magát betegnek). Lényegileg a mentális zavarok ugyanolyanok, mint a testi betegségek.
Csakhogy ezzel a megközelítéssel nagyon sok probléma adódik és erről szólnak az Ön kérdései is.
Nekem nagyon humánus, ahogy Ön ezt a problémát kezeli, nem érzem, hogy férjét kirekesztené, és szerintem ösztönösen a létező legjobb helyzetet alakította ki.
A legfontosabb, amit Önnek üzenni szeretnék, hogy próbáljon tudatosabban létezni ( bár Ön az átlagemberekhez képest sokkal tudatosabb!) - nem tudok most kitérni arra, hogy pontosan mit értek ez alatt- azt, hogy ezt elérte az fogja jelezni, hogy elfogadja, amit most leírok: " múlt már nincs, jövő még nincs, az egyetlen létező valóság a jelen."
És ezt a jelent Ön már elérte. Nem élnek együtt, a két fia már nagykorú. Ez a jelen valósága.
A múlton hiába rágódik, hiába töpreng azon, hogy hol volt a hiba, ez felesleges. Persze az jó, ha képes kialakítani a múlt olyan verzióját, ami a leghitelesebb, de ez a verzió legyen minél szélesebb látókörű, minél távolabbi és már lezárt.
A jövőt senki sem tudja bejósolni, hiszen a jövő a jelenből fakad, azaz még nincs.
Nagyon a jelenben kell élnie, mert csak a jelen gondolatai, érzései, cselekedetei fognak hatni a jövő alakulására.
Tudom, hogy iszonyú szenvedésen ment keresztül, de ennek azért van előnye is. A szenvedés képes előidézni a változást és ez az Ön korában már a bölcsesség felé vezető hosszú utat jelenti. Levele stílusa, hangvétele, a kérdései azt jelzik, hogy ez a változás már lényegében bekövetkezett és higgye el, ez csak keveseknek sikerül. Vannak helyzetek és vannak emberek, akik így, vagy úgy viselkednek a helyzetekben. Ön emberi módon viselkedett.
Néhány konkrét tanácsom azért lenne.
Az aggódás kifejezést próbálja kitörölni a szótárából. Ha sokat meditál az aggódás szó valódi jelentésén Ön is megérti majd, hogy miért.
Helyettesítheti a saját magáért érzett felelősségvállalással, ez az egyetlen valódi felelősségünk és ebbe persze beletartozik, hogy milyen a férjével való kapcsolata, milyen módon próbál a fiai és apjuk közti kapcsolatra emberi módon hatni.
Minél bölcsebben cselekszik ma, annál vigasztalóbb lesz a jövő.
Érthető, hogy foglalkoztatja az öröklődés kérdése, erről csak azt tudom mondani, hogy nincs egértelmű válasz, de a genetikai kockázat nagyon csekély. Fiai sorsát bizony befolyásolni fogja, hogy Ön mennyire éber és tudatos.
És ugyanez vonatkozik a férje jövőjére is.
Minél érettebb és tudatosabb ma Ön,annál biztatóbb kimenetelű lesz a férje sorsa is.
Hagyjon fel a bűntudattal, aggódással, töprengéssel, ezekkel csak árthat.
Próbálja az érzéseit nagyon tisztán megfogalmazni,legyen tiszta a gondolkodása és a cselekedetei. Ez pusztán annyit jelent, hogy legyen az, aki.
Ehhez viszont rendszeresen törődni kell azzal, hogy mennyire éber és tudatos. Egy ilyen válaszban nem tudom leírni, hogy milyen módon tegye ezt. Csak annyit tudok mondani, hogy tanuljon meg meditálni. Olvasson ennek utána, vegye nagyon komolyan, csak olyan módszert és oktatót fogadjon el, akit a szíve is el tud fogadni. Maga a meditáció ezt követően már könnyű és a változások is könnyen jönnek létre.
Önnek szerintem sikerülni fog.
Ha bármi gondja van ezzel kapcsolatban nyugodtan írjon, válaszolni fogok.

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László