• nátha
    • Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

      Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

  • melanóma
    • Bőrrák megelőzés – praktikus tanácsok

      Bőrrák megelőzés – praktikus tanácsok

    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

    • Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

      Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészetet adtak át Karácsony Gergelyék

      Egynapos sebészetet adtak át Karácsony Gergelyék

    • Új fejezet a műtétben, diagnosztikában Szabolcsban

      Új fejezet a műtétben, diagnosztikában Szabolcsban

    • Országszerte fejlesztik az egynapos sebészeti részlegeket

      Országszerte fejlesztik az egynapos sebészeti részlegeket

Napsugár

Orvos válaszol

Kedves Dr. Lajtavári László!

Végigolvastam sok kérdést és választ ezen a fórumon és nem tudok elmenni az mellett, hogy Ön milyen szimpatikus, türelmes. Öröm, hogy még vannak ilyen orvosok.
Kérdésem is lenne azért :)
32 éves 2 gyermekes nő vagyok, házasságban élek. Jó munkám van. Decemberig minden rendben volt, majd egyik este a vacsoránál a torkomon akadt a falat, nem ment le, csak sokadjára. Hirtelen úgy megijedtem, azt hittem meghalok, nem realizálódott, hogy nem a légcsövemben van az étel és kapok levegőt, csak később, de akkor már remegett mindenem. Aztán valahogy mégis lement az étel, de utána nem mertem enni csak levest. Lefogytam 44kg-ra (48ról) Nyelési félelmeim után 7x kaptam pánikrohamot, fülzúgás, erős szédülés, szívdobogás, ájulásérezt majd remegés. Ez még decemberben megszűnt, azóta nem volt, de nem vagyok jól. Depressziót kaptam!? Beszűkült a tudatom, nem tudok semmire odafigyelni, álladóan szorít a mellkasom, furcsán látok, olyan mintha egész nap álmodnám ami velem történik, valótlanság érzésem van, de egész nap. Nagyon nagyon rossz! Életerős, életvidám voltam, teli tervekkel. Most minden elveszett, csak a betegség van, szomorúság, lehangoltság, egész nap aludnék. Nem találom önmagam, a magabiztosságból állandó szorongás, bizonytalanság lett. Ahogy kinyitom a szemem már észlelelem a problémát, mivel megváltozott az érzékelésem. Sajnálom a családom, a gyerekeimet. Ellátom őket, játszunk is, de csak erős önakaratból tudom ezt csinálni. Doktor Úr! Hol vagyok én, hová lettem?? Meg fog ez gyógyulni bármikor? Hogyan lehetek újra felszabadult és boldog?
Elmentem orvoshoz, aki felírt 3X1 Frontint, de én nem gondolom, hogy tüneti kezeléstől meggyógyulnék, így ezt nem vettem be. ÉN MEG SZERETNÉK GYÓGYULNI, szabadulni ettől, de nem tüneti kezelés révén. Kérem, ha tud valami gyógymódot segítsen, könyörögve kérem. (ha lehet ne olyat, ahol 8000-20000 Ft között beszélgetnem velem 1 órát).
Megértését, segítségét köszönöm!
jelige: Napsugár

Kedves Napsugár!
Köszönöm a dicséretet, pedig higyje el, csak a dolgomat végzem. Elszomorító, amit ír.A panaszai egészen biztosan szorongásos eredetüek, megnyugtatásként maximum egy nyelési próbát lehetne elvégeztetni, nehogy a nyelőcsövében legyen valami probléma.
Tudja az örömtelenség, a szabadság érzés hiánya az ami elszomorít. Ön fiatal, a legfontosabb "kötelességének" ( az emberi faj túlélésének biztosítása a két gyerekkel) eleget tett és mégis szenved.
És szeved Önnel együtt rengeteg ember. Miért?
Nekem már van erről elképzelésem, ha felkeres budakeszin a rendelésen (ingyenes!) részletesen is el tudnám mondani.
De szerintem, ha sokat olvas, ha figyeli a világot és önmagát, megtanul néhány egyszerü lelki gyakorlatot ( leginkább meditációra gondolok) fokozatosan Ön is fel tudna szabadulni.
Az élet rövid, minden elmúlik és a szenvedésnek oka van.
Én sem érzem jól magam ebben a kultúrában. Nézni a buszon a szomorú, bezárkózott, vagy éppen agressziv, vagy valamilyen szer hatása alatt álló embereket - nagyon lehangoló.
Lassan a "segítő szakmában" dolgozók is rájönnek erre, néhány napja alapítottuk meg a " Lelki Egészség Társaságot", hogy közösen, önökkel összefogva változtassunk a helyzeten és ne betegnek, hanem szenvedő em,bernek lássuk a hozzánk fordulókat.
Ennyit most
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink