orvos vagy segítség-függőség

Kedves levélíró!

Köszönöm szépen a nagyon őszinte és ( éppen emiatt ) annyira emberi levelét. Persze jólesik, hogy szokta olvasni, amiket irogatok, igazából mindig reménykedem is ebben, mert annyira hasonló problémák okoznak gondot az életünkben.
Hát nem volt kellemes szembesülnöm önmagammal és nagyon nem tetszik az az akkor kezdődik " igazán a munka". Én nagyon nem szeretem az ilyen pszichiátriai gondolkodást, de látja, én is gyakran beleesek a csaját csapdámba. Köszönöm, hogy visszajelzett.
Valószínüleg arra akartam ( nagyon rossz megfogalmazással) utalni, hogy amikor egy páciens ki tudja (meri) fejezni a valódi érzéseit, akkor az azt jelenti, hogy jóban vagyunk egymással, bizalmas a légkör és látni az alapvető " problémát", azt, hogy emberek vagyunk.
Nagyon hiányzik a lélek a világból és nem csoda, ha valaki végre megértést, törődést kap valakitől, akkor szeretni kezdi.
Szeretet nélkül nem tudunk élni, ez nem függőség, hanem alapvető kapcsolati igény, olyan, mint a testnek az oxigén. Valóban ilyenkor lehet érzelmi változást elérni és átbeszélni, hogyan is vagyunk a világgal, az emberekkel.
A páciensek döntő része persze késöbb realizálja, hogy mitől támadt benne a szerelem érzése és marad egy tartós szeretet, amit olyan emberek iránt érzünk, akik valóban segítenek nekünk.
A függést én arra értem, ha valami nem képes belátni ezt ( persze lehet, hogy ebben nem ő a ludas, de ez más kérdés - arra gondolok, hogy alapvetően a pszichiáternek kell tudnia kezelni a helyzeteket )
A jól sikerült pszichoterápia azzal végződik, hogy a páciens képes a szeretet elérésére a saját világában.
Amit Ön ír, mintha azt jelentené, hogy "csak" az orvos ad Önnek érzéseket.
Át kellene gondolnia, amit irtam és megpróbálni nyitni, ami számomra azt jelenti, hogy csökken az " Én" és a " Másik" ember közti távolság, ami alapvető ahhoz, hogy szeretni tudjunk és persze minket is szeressenek.


együttérzéssel: dr.Lajtavári László