segítségre szorulok

... A munkám viszont egyre több és egy éve egyre nehezebb. Válthatnék, de azt érzem, hogy akikért dolgozok, szüksége van a segítségemre és még nem volt szívem otthagyni, meg egyébként szeretek is ott dolgozni, mert jó a kollektíva.
Azonban a gondok olykor felülkerekednek mindenen és eluralkodnak rajtam. Már komoly tüneteim vannak. Hazahozom a lelki gondokat, nem tudok pihenni, nyugodni. Sok esetben erős szívdobogásom van, a vérnyomásom tökéletes, a pulzusom viszont 106, vészesebb helyzetben ennél is több. Enni ilyen állapotban nem tudok, rengeteget fogytam, csak nyugalmi állapotban tudom visszaszerezni valamelyest a súlyomat, de sajnos ingázok, mert a munkámból kifolyólag mindig visszaesek a mélypontra lelkileg, és ezért egészségileg is. Gyomorideg, remegés egyaránt van, előfordul hogy egy-egy helyzet átvészelése után a feszültség úgy hagy alább, hogy az egész testemben remegni kezdek. Lehangoltságot, félelmet okoznak a gondjaim, lassan azt érzem, nem élem túl a dolgokat, komolyan ezt érzem. 30 éves vagyok.
Jelige: segítségre szorulok.


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Valóban szüksége van a segítségre, de a leveléből kitűnik, hogy tudja is a megoldást, de ezen az úton még nem indult el. Teljesen egyetértek azzal, hogy a pörgő, stresszekkel és bizonytalanságokkal teli túlzott terhelést veszi a szívére. De a problémát abban látom, hogy a világban és következésképpen az Ön tudatában lévő káoszt viszi nap mint nap haza és ez okozza a tüneteit is.
Ha sikerül nyugodt állapotba kerülni, az inkább azt jelenti, hogy ezt a káoszt képes lecsendesíteni és ettől lesz nyugodtabb a lelke is.
Valóban nagyon fiatal még, de ha nem történik lényeges változás, akkor sajnos bejósolható, hogy a tünetei előbb utóbb valódi szervi betegségként jelentkeznek majd.
Sajnos tömegével szenvednek hasonló gondokkal az emberek, az európai statisztikák szerint minden negyedik uniós állampolgárt érintik ezek a zavarok.
Kezdetben valószínűleg és remélem csak átmenetileg gyógyszeres kezelésre lenne szükség, ezt a pszichiáter majd felírja Önnek.
Ez megállítja majd a folyamatot és időt ad Önnek, hogy elgondolkodjon a " hogyan tovább" alapvetően fontos kérdésén.
Tudom, hogy nagyon nehéz és lassú folyamat " kiszállni" ebből az őrült hajszából, de csak egy élete van és ezért felelősséggel tartozik Önmagának és környezetének is.
Nagyon örülök, hogy érzi a " lelke" berzenkedését, hallgasson erre a mélyen belülről jövő hangra, mert ez képes csak valódi menedékhez elvezetni.
Ha ezt az utat választja, akkor egy hosszú, nehéz és erőfeszítésekkel teli útra lép majd, de szerintem megéri.
Persze a világból nem lehet "kiszállni", de meg vagyok győződve arról, hogy lehet sikeres egyensúlyt találni az " engedelmesség" és a " szabadság" között, de ehhez nyitottságra, őszinteségre és az élet mélyebb értelmének megtalálására van szükség.

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László