Tanácstalan vagyok!!

...(Ami talán jobb is mert soha többet nem tudnám kiprobálni.) Nem tudom,hogy ennek a hatására-e vagy a családi körülmények miatt, de pánik beteg lettem. Közösségbe nem nagyon tudtam beszélni csak ahol már ismernek, mindig úgy éreztem,hogy valaki néz, állandóan valamiért arra gondolotam,hogy valamelyik szerettemmel történik valami rossz vagy meghal, sokszor konkrét dolgokra gondoltam. Féltem,hogy nekem lesz bajom (szivroham, megfulladok stb... Többször voltam ügyeleten mert úgyéreztem fulladok meg szúrt a szivem. Erre kaptam gyogyszert szedtem(amit Dr. Buda Botond Szombathelyen írt fel nekem) egy darabig aztán javultam és abba hagytam. Lett egy párkapcsolatom és elköltöztem otthonról.Úgyéreztem teljesen elmúlt. Azóta született egy kisfiam aki most két és fél éves. Kb fél
éve újra előjönnek ilyen dolgok. Állandóan félek valamitől, hogy akisfiammal történik valami. Hogy nekem van valami bajom. Este félek egyedül kimenni. Éjszaka kis fénynél tudok csak elaludni. A másik meg, hogy valamiért eszméletlenül elkezdtem félni a darazsaktól lódarázstól. Nyáron még türhető volt ez a félelem, de még most télen is többnyire ha egyedül kint vagyok az udvarom akkor az jár a fejembe, hogy megcsíp és meghalhatok tőle.( egyszer csípett meg egy darázs a kis ujjamat akkor elkezdett feldagadni és be kellett vele mennem az ügyeletre ahol inyekciót kaptam+kálcium tablettát). Fogalamam sincs,hogy alergiás vagyok-e rá mert ezt nem mondták. De én azóta abban élek, hogy biztos,hogy az vagyok. Emiatt már előre félek,hogy mi lesz ha bejön a jó idő, mert szerintem ki sem merek majd menni a házból. Csak kisgyerek mellett ez lehetetlen, meg amúgy is. Szeretek kirándulni stb.. , de így nehéz. Azt hozzá teszem ha nem egyedül vagyok akkor ezek a tünetek mindig gyengébbek vagy
időszakosan meg szűnnek. Azt még hozzá teszem, hogy anyukám kb 15 éve depressziós, eleinte gyengébb volt,de idővel rosszabb lett nála 2 őngyilkossági kisérlete volt (mind a kétszer én találtam rá) és most már állandóan össze vissza más és más tüneteket produkál.Az ő két lánytestvérének is depressziós tünetei vannak az egyiküknél is elég sulyossan. Ezeket csak azért írtam le, mert nem tudom,hogy van-e köze az én problémámhoz. Néha nagyon nehézek érzem így az egész életet és a nyártól tényleg nagyon tartok. Fogalmam sincs mit csináljak, mert a páromnak nem beszélek róla, mert ő és családja valamiért olyan felfogással élnek, hogy aki depressziós az hülye és hogy ez nem betegség. Az én családomat meg nem szeretném terhelni ezzel a problémával már. Egyedül meg nagyon nehéz. Főleg úgy,hogy tejesen tanácstalan vagyok. Na meg azért így leírni könnyebb ezeket a dolgokat, mint valakinek elmondani személyesen.(Még ha lenne is kinek). Félek attól, hogy én is eljuthatók arra a szintre
mint anyukám hisz emlékszek rá, hogy milyen volt régen és mi lett belőlle, és úgy érzem, hogy apukám miatt lett ilyen és valamilyen szinten szerintem én is. Az én életem is teljesen máshogy alakulhatott volna ha nem menekülök otthonról. Na mindegy igazából. Ezer dolgot tudnék még írni, de tudom,hogy nem én vagyok egyedül ezzel a dologgal. Én csak tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet és, hogy miért lehettem én is ilyen. Van két testvérem egyikük sem ilyen. Mondjuk egyikük sem viselt soha semmit a lelkén. Nekem meg mindig minden miatt lelkiismeret furdalásom van... Na jó tényleg befejezem. :) Előre is köszönöm válaszát, Évi
Jelige:Tanácstalan vagyok!!


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Köszönöm, hogy ilyen részletesen és tudása szerint minden tényezőre kiterjedően írta le a történetét.
Nem csodálom, hogy tanácstalan, mert a kérdésére nem is adható egyértelmű, azaz egyokú válasz, annyira keverednek a lelki, külső anyagok által kiváltott és genetikai tényezők, hogy én sem tudok egyértelmű ok-okozati összefüggésről válaszolni, mert nagyon keverednek maguk az okok is, de tudnia kell, hogy maguk az okozatok is idővel önmagukban okká válhatnak.
Ha valami tudományos konferencián adná elő az esetét és a hallgatóság magasan képzett szakemberekből állna, szerintem óriási vitát váltana ki, a különböző szemléletű szakemberek körében.

Szerintem egyébként pontosan a tanácstalansága jelzi, hogy jól látja a kérdést, hiszen Ön is különféle okokban és okozatokban gondolkodik, a levele tartalma igazolja ezt.

Szerintem maradjon is ennél a különböző tényezők együttes hatása által kiváltott gondolkodásmódnál, hiszen, ha mindezt jól átgondolja szerintem Önmagának is nagyon sokat segíthet.
Próbálja átgondolni, hogy mi az, amit szabadságában áll elhagyni, gondolok itt a füves cigarettára, az élet olyan stresszeire, amit magunknak okozunk és nem kell, hogy feltétlenül együttjárjanak ezzel a nagyon felpörgött és nehezen magyarázható ermberi kultúrával.
Ha mindezeket átgondolja, sok mindent elkerülhet és sok mindenen változtathat.
Ami mindezek után marad, azok olyan tünetek, amiket nem lehet az Ön által megfogalmazott " lineáris" ( az okokból kiinduló és azok mentén haladó) gondolkodással és ebből következő gyógymódokkal megszüntetni), hanem magukat az okozatokat is okká kellene tennie - magyarán a pánikos tünetek egy idő után rögzülhetnek és mintegy saját külön útjukat járva önállósulhatnak.

Ezért én ezt követően a tünetek csökkentését javasolnám, ami attól függően, hogy Ön milyen hozzáállású, történhet a hagyományos orvosi modell alapján ( azaz gyógyszeres kezelés), vagy pszichológiai modell alapján ( az érzelmi-kapcsolati problémák szerepének hangsúlyozása), de történhet úgynevezett alternatív elképzelések ( gondolok itt jógára, meditációra, kineziológiára, tűszúrásos módszerre stb.) alapján.
Nagyon fontos, hogy azt a módszert válassza döntő módszernek, amiben legjobban hisz, azaz, ami legközelebb áll Önhöz és ennek alapján válasszon szakembert is, de ezek közül is csak olyat, akiben feltétélen megbízik.

Azért írom le mindezt olyan részletesen, mert jogosnak tartom a tanácstalanságát és nagyon sokan ugyanilyen tanácstalanok ma nemcsak nálunk, de szinte az egész globalizálódó kultúránkban.
Az én felfogásomban az Egy több, mint a Kettő, azaz helytelen azt gondolni, hogy a kiváltó tényezők sokrétűsége miatt, a megoldási módszerek széles skáláján is rohangálni kell, egyik módszertől a másikig, az egyik szakembertől a másikig, mert ez a "gyógymódok mindenevő" habzsolása csak a tünetek rosszabbodásához vezethet.

Tehát, ha adhatok egyáltalán tanácsot, akkor az első a tudatos átgondolás, ennek alapján a " saját rész" vállalása és megoldása, ezt követi, hogy intenzíven próbáljon koncentrálni az összes tényezőre és " ráérezni" arra, hogy mit tart meghatározónak, mi áll közel Önhöz és utána dönteni, de a döntés már ne tanácstalanságon, hanem egyfajta belső bizonyosságon alapuljon és nagyon kérem,. hogy mindig csak Egyet válasszon és azt az Egy utat lehetőség szerint járja is végig és csak utána tegyen hozzá még Egyet!!!!
Remélem megérti a gondolkodásomat és helyes következtetésre jut, mert enélkül csak eltéved, a tanácstalanság fokozódik és a végén valódi beteg is lehet.

Türelmét köszönve, üdvözlettel: dr.Lajtavári László