édesapa elvesztése

... Szeretetben,összetartásban nőttem fel,igazi családdal, meleg otthonban. Életvidám, kiegyensúlyozott ember voltam. De ebből mára nem sok maradt. 8 hónapja betegségben meghalt édesapám, két hét alatt ment el. Az űr amit maga után hagyott a lelkemben óriási, és ma is felfoghatatlan, rettenetesen hiányzik, nagyon szerettem.Azóta a családunk széthullott, minden megváltozott.Már semmi nem olyan mint volt. Édesanyámmal próbáljuk egymást támogatni minden téren,több-kevesebb sikerrel.mostmár neki is nagyobb szüksége van rám mint valaha,és lassan már nekem kell gondoskodnom róla.A párkapcsolatomban minden rendben,nemrég lettem menyasszony,babát is szeretnénk már.Talán ez az egy dolog van ami még ép maradt.A napjaim egy részét itt élem, a másik része emlékezéssel telik, felidézem a dolgokat egészen gyermekkoromig.Próbálok nagyon eròs lenni,tenni a dolgom, menni tovább,dolgozni...de...néha nem megy.Rámtör a sírás, mintha nem is én lennék,nem látom a kiutat,félek mert nem érzek biztonságot.Ma például nem tudtam el menni dolgozni,mert reggel már sírással kezdtem,és ezt nem tudom irányítani.Ilyenkor napok kellenek mire összekaparom magam. Félek,és úgy érzem bajban vagyok ha sok emberrel kis zárt térben kell tartózkodnom Pl. lépcsőn felfelé,vagy átjáróban.Idegen és új számomra nem tudom kezelni az érzéseimet ilyenkor.Azt érzem hogy ki akarok innen jutni,bezártságérzetem lesz.
Hogy vállaljak így kisbabát?Ha magamat sem tudom kezelni? Minden megváltozott körülöttem,hirtelen kellett felnőnöm,hiányzik a család melege,a nyugalom.De legfőképp saját magamat szeretném megtalálni.Nem szeretnék szedni semmilyen antidepresszánst, egyenlőre gyógyteával próbálkozom.ha hiszek benne,az is segíthet.Kérem segítsen nekem ,hogyan tudnék visszatalálni az utamra?
Válaszát előre is nagyon szépen megköszönöm!


VÁLASZ


A szeretett férj, édesapa elvesztése a gyászoló családtagok számára mindig súlyos trauma. A veszteség megélése a gyász átélése szomorú, de szükségszerű a trauma feldolgozásához. Természetes, hogy a hiány mindannyiuk számára fájó érzés, amiben fontos, hogy tudnak osztozni. Teljesen normális, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt édesapja halála után 8 hónappal még gyakran sírással küzd, biztonságérzete megingott.
Ne féljen az érzéseitől, idővel könnyebb lesz emlékezni is. A gyerekvállalás valóban felnőtt embert igényel, de véleményem szerint az a harmonikus család, amelyben nevelkedett idővel minden szempontból alkalmassá teszi az anyaságra.