Életúnt

... hiszen egyiküket verték otthon, a másik túlsúlyos volt, stb. Általában vezérszemélyiségek voltak ,így nem mert nekik senki ellent mondani. Aki barátkozott velem, azt is bántották. Nekem annyi volt a bűnöm, hogy túl zárkózott és bátortalan voltam és ezt rögtön ki is szúrták. A magamfajtákon könnyű levezetni a feszültséget, ami őket éri. Hosszú éveken át szabályosan megaláztak, volt hogy az egész iskola előtt.
Ennek köszönhetően egy önbizalomhiányos, önállótlan, sérült személyiségű ember lettem, akinek semmi sem sikerül. Nincs munkám, nincs párkapcsolatom. A szüleim tartanak el, mert én nem tudom magam. Olyan szinten utálok már élni, hogy többször is megfordult a fejemben az öngyilkosság. Sőt, már több variációm is van annak módjára. Bevallom, hogy örültem annak, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy rákos vagyok és csalódottan vettem tudomásul, hogy mégsem.
Engem is megdöbbent, hogy hogyan lehetnek valakinek ilyen gondolatai, de már egyre kevésbé tudok harcolni ellenük. Kihez tudnék fordulni segítségért mielőtt meggondolatlanságot követek el?


VÁLASZ


A gyermekkorban tartósan elszenvedett pszichés és/vagy fizikai bántalmazás súlyos önértékelési problémákat okozhat. A traumák feldolgozása nagyon nehéz feladat, amiben mindenképpen javaslom szakember bevonását. Terápiás keretek között jó esélye van a reális önkép, a pozitív gondolkodás kialakítására. Meg kell tanulnia önmagát elfogadni és szeretni. A környezet ugyanis az alapján ítél, amit mi mutatunk magunkról.