• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

    • Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

      Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

    • Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

      Covid-kátyúból kilábaló egynapos sebészeti ellátások

gyerekkoromban kezdődött

Orvos válaszol

Tisztelt dr úr/nő !
Nagyon hosszú ideje (pontosan nem tudom, valamikor gyerekkoromban kezdődött) gyakori rendszerességgel vannak furcsa szerepjátékaim. Nem is igazán tudatos, egyszer csak hirtelen elkezdem szinte öntudatlanul, aztán csak akkor eszmélek fel, amikor vége lesz...

... Nem úgy kell érteni, hogy teljesen elveszítem az öntudatomat, mert - mivel emlékszem rá - teljesen képben vagyok közben, hogy mit csinálok. Annyi történik, hogy egy hangulatállapot / élethelyzet uralkodik el rajtam, amit eljátszok, és ilyenkor inkább kívülről figyelem magam. Majd amikor vége lesz, visszatérek a valódi önmagamhoz, és folytatom a napi tevékenységeimet. A "szerepjátékok" rendszeresen a fájdalomról, szenvedésről szólnak, vagy a szenvedés átéléséről, vagy arról, hogy valaki éppen kiment engem a szenvedésből. A szituációk ilyenkor kínzás, verés, vagy nemi erőszak. Ilyenkor a szituációhotz tartozó testtartás, arcmimika, stb is meg van, gyakran sírok is. Egy ilyen általában tarthat vagy 5 percig, aztán egy pillanat alatt vi
ssza a normális testtartás, normális hangulat, a munkám, vagy amivel éppen foglalkoztam. Általában akkor tör elő, amikor egyedül vagyok...
Arra szeretnék választ kapni, hogy vélhetőleg mi lehet a bajom, mi okozhatja ezt?
/ 23 évs lány


VÁLASZ


Kedves 23 éves lány!

Köszönöm szépen a levelét.

Talán nem is tudja, hogy milyen fontos történésről számol be.
Nekem még kamaszkoromban felmerült egy nagyon fontos, de az egész életemben megválaszolatlanul maradt kérdés: " kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk?" ( egy híres francia impresszionista festő képének a címe). Aztán hosszú évtizedeket töltöttem a pszichiátriai szakmában, megtanultam mindent; próbáltam segíteni az embereknek, el is értem eredményeket, de be kellett látnom, hogy az alapkérdésre sem másoknak, sem magamnak nem tudtam megadni a helyes választ.
Ma már tudom, hogy az életben nem válaszokra kell várnunk, hanem kérdéseket feltenni, ismét és ismét. Nem kell várnunk a válaszra. A választ persze valamikor megkapjuk, leginkább váratlanul, akkor, amikor legkevésbé számítunk rá.
A társadalom, a megtanult és helyesnek tartott mentalitás alapján azt hisszük, hogy mindent tudunk még az élet végső kérdéseire is tudjuk a választ.
Pedig nem tudjuk. Valószínűleg igaz, amit a Biblia ír, hogy az ember eredendő "bűne", hogy evett a jó és rossz tudás fájáról. Több, mint tízezer éve hiszünk abban, hogy okosabbak vagyunk a Teremtőnél, vagy - ahogy a posztmodern ember mentalitása sugallja az Univerzum törvényeinél. Talán ez az oka annak, hogy a szabadság - vagy mit annak hittünk -azt jelenti, hogy jogunk van korlátlan hatalomra, gazdagságra és felsőbbrendűek vagyunk másoknál akiket leigázhatunk, megalázhatunk, megerőszakolhatunk. A nyugati civilizáció - aminek súlyos gazdasági, de inkább morális válságát éppen megéljük - változatlanul a racionalitást, a mélyről jövő érzések elfojtását - tartja az ember igazi önmagának és nem veszünk tudomást arról, hogy ezzel a mentalitással csak a civilizáció elpusztítását segítjük elő.
Pedig, aki éber ( felébredett) pontosan érzékeli, hogy milyen rohamosan nő az emberekben a félelem, a gyűlölet, a nacionalizmus a populizmus ( ami nem más, mint a morálisan hanyatló többség diktatúrája a kisebbség felett), hogy az évezredek alatt kialakított és nagyon törékeny kultúrát a huszadik század borzalmai lerombolták.
Ön már a harmadik évezred generációjához tartozik, de tudata - különböző szinteken - megőrizte az emberiség kollektív élményeit, de köznapi tudatunkban is megvan minden, ami fogantatásunk pillanata óta rögzült bennünk.
Az emberi tudatosság mélységei és magasságai elképesztőek. Élményeink, amik a tudatosság különböző szintjein jelentkeznek " vulkánszerűen - törnek a felszínre, jelezve, hogy a tudatosságunk egyáltalán nem stacioner, hanem folyamatos mozgásban van, folytonosan változó szintekről tör elő, olyan szintekről, amikről azt hisszük, hogy már régen töröltük őket.
Remélem nem fogalmazok túl bonyolultan, de pontosan az Ön példája a legjobb bizonyíték erre.
Vajon melyik az igazi Önmaga? Nyilván Ön is úgy gondolja, hogy a társadalmi elvárásoknak leginkább megfelelő az Igazi és azokat a mélyről és váratlanul feltörő élményeit, amik nem illenek ebbe a képbe, még Önben is a " betegség" gyanúját igézik elő.
Ez a jelenlegi, átmenetben és súlyos válságban lévő civilizációnk legnagyobb kihívása. Gondolom, hogy az Ön generációja számára a quantumfizika ( aminek Einstein relativitás elmélete volt a kiindulópontja) és az ebből fakadó hihetetlenül száguldó technológiai fejlődés ( beleértve az összes " ketyerénket" háborús célokat szolgáló fantasztikus fegyvereket) már természetes, de abba nem nagyon gondolunk bele, hogy vajon a humán innováció, azaz az emberi tudatosság emelkedése mennyire követi ezt a technológiai robbanást, ami lehetővé teszi, hogy az emberiség egyik része képes legyen fenntartani szinte korlátlan hatalmát, gazdagságát, végső soron önző vágyait az emberiség és a természet ( bolygónk létezésének egyedi csodáját, beleértve a természetet, az élőlényeket)
Abban biztos vagyok, hogy az Önből feltörő " szerepek" nem képzelgések, hanem igenis a mélyebb Önmagához tartoznak. Lehet, hogy ezeknek a szerepjátékoknak elfojtott, gyerekkorában megtörtént alapja van, de lehet, hogy mélyebb szintű kollektív tudatalatti elfojtások vulkánszerű kitörései.
Egy bizonyos, az univerzum ( vagy a hívő emberek Istenhez kötött Teremtésének) törvényei súlyos egyensúlyzavarban vannak, a technológiai innováció, ami magában hordozza egy " virtuális" valóság, " virtuális" ember által teremtett létét és a kreatív, a színről-színre tiszta a valódi Önmaguk szabadságában és ennek felelősségének tudatában létező -jelenleg törpe kisebbségben létező - és az univerzum törvényeit követő " valódi és tudatos ember" meghasonlását, ami természetesen bolygónk és a rohamosan növekvő számú jelenlegi ember pusztulásához fog vezetni.
Nagyon örülök, hogy feltette a kérdését, de óvom attól, hogy eleve választ is adjon, betegségnek, irreálisnak tartva azt, amire most még nem tud válaszolni.
Ezért látom egyre fontosabbak az önismeretet, a tükröt, ami képes a legmélyebb önmagunk megmutatására. Mert csak ez lehet a kiindulópontja annak, hogy valódi szabad és felelősségteljes egyéniségek váljanak belőlünk, megteremtve egy Új típusú ember ( fejlettebb tudatosságú ember) evoluciójának lehetőségét.
Ez a mi valódi felelősségünk, ezzel tartozunk a minket követő generációinknak; hogy ismét megjelenjen a szeretet, az örömmel végzett tevékenység, az egymást segítő, a jelenleginél boldogabb, békésebb, egymást megértő, a spiritualitást az anyagtól már nem elválasztó, új típusú kapcsolatokban, de közösségben élő emberek elszaporodását.
Tudom, hogy nagyon megterheltem a válaszommal, de Önnek és generációjának már nem szabad elkövetni azt a hibát, amit ah jelenlegi és elmúlt generációk elkövettek.
Az egyensúly a lényeg, a humánum és technológia egyizüségének és egylényegülésének megteremtése.
Szívesen válaszolok, ha nem ért valamit, vagy túl bonyolultnak talál, de higgye el, segíteni szeretnék.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink