Mami

... Lányom 24 éves a vejem 34 éves 3 éve próbálkoznak gyerekkel de nem sikerül. Voltak orvosnál de konkrétan se inszemínációt se bármi más beavatkozást nem végeztek el. 3 év alatt kb.8 orvosnál voltak...szedett peteérést segítő gyógyszert,most sárgatest hormon képző kúpot szed. Konkrétan elzárkoznak mindentől. Azzal magyarázzák, hogy ezek mind ártalmas hormon kezelések. Most pár hete elhatározták örökbe fogadnak egy fekete 3 éves kislányt. Természetesen ez igencsak kiütötte a biztosítékot a családban. Imádom szeretem őket és tudom a kislányt is szeretni fogom de nem biztos, hogy ez jó döntés. Nehéz világot élünk nem igen fogadják el az emberek a másfajta embereket. Félek, hogy a kislány is meg fogja inni a levét ennek. Egy házban élünk nagyon szeretjük őket de jelenleg értetlenül állunk a dolog előtt. Sok "fenyegetést" (zsarolást) kaptunk tőlük, hogy ha nem állunk a dologhoz pozitívan akkor talán karácsonykor látjuk egymást csak, de még az sem biztos.:-(
Én megértem hogy segít ezzel egy árvának és megértem a kislányom fájdalmát de ha bal kezembe harapok az fáj ha a jobba az. Kérem adjon egy kis tanácsot mi tévő legyek, félek hogy nem lesz jó vége a dolognak. Én nagyon rugalmas, pozitív gondolkodású ember vagyok de most nagyon össze vagyok zavarodva! Elnézést kérek a zavarásért és megtisztelő figyelmét nagyon köszönöm! Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel
Mami


VÁLASZ


Kedves Mami!

Sok fiatal pár, akinél probléma a természetes úton történő fogantatás, gondolkodik lányához és vejéhez hasonlóan. Azt, hogy csak beavatkozások árán lehetne közös gyermekük gyakran úgy ítélik meg, hogy valószínűleg nem véletlen, hogy sikertelenek a próbálkozásaik ezért, ha erőltetik a mesterséges megtermékenyítést nő a babát veszélyeztető rizikófaktorok száma.
Ezzel szemben, ma már a genetikai és egyéb rendellenességek nagy biztonsággal kiszűrhetőek a terhesség korai szakaszában. Sőt, mivel egyszerre több petesejt is beültetésre kerül, a legéletképesebbek fejlődése a legvalószínűbb. Számos, eredményesen működő intézmény foglalkozik már mesterséges megtermékenyítéssel, érdemes többet is felkeresni és érdeklődni a lehetőségekről.
Abban az esetben is, ha az örökbefogadás mellett döntenek ki kellene kérni szakemberek véleményét. Pszichológussal, gyermekotthonban dolgozó pedagógussal, családsegítő szociális munkással konzultálva számtalan hasznos információhoz lehet jutni arról, mit jelent a gyerekek számára az az első három év, amit szülők nélkül, intézeti körülmények között töltöttek. Érzelmi kötődésükre, viselkedésükre mindez milyen befolyással van?
Ahhoz, hogy egy ilyen felelős döntést lehessen hozni, tisztában kell lenni a vállalt kötelezettség minden aspektusával. Ahogy Ön is írja, arra is fel kell készülni, hogy a sajnos nagyon is jelen lévő előítéletességgel szemben vajon milyen eszközök állnak az örökbefogadó szülők rendelkezésére ahhoz, hogy gyermekükkel együtt kialakíthassák megküzdési stratégiájukat.
Természetesen a gyerekvállalással kapcsolatban csak az érdekeltek dönthetnek, semmilyen külső nyomásgyakorlásnak nincs helye. Azt viszont Ön is javasolhatja, hogy kérjenek tanácsot, a felsorolt szakemberek közül akár többnek is hallgassák meg a véleményét.
Javaslom, hogy személyes konzultáció keretében keressenek fel.
Üdvözlettel
Fodor Mónika