meddig lehet kitartani strokban?????????????????édesanyám 1 hete munkahelyén rosszul lett.arca "elcsúszott"beszédje nehézkessé vált.kollegái értesítettek minket,akik mondták hogy hazaküldték!!(egyedül,gyalog)!!Párommal besiettünk hozzá.Anyukám közölte menjünk haza,álmos aludni szeretne, amit persze nem hagytunk.Elvittük a háziorvosához, aki megvizsgálta,majd egyből kórházba küldte.A h.o. szerint 1 hetes kezelés után biztos kiengedik a kórházból.Bementünk vele a kórházba ahol a belgy.oszt-ra utalták.Az ijedtségünk nagy volt,de megnyugodtam,hogy a kezelés után 1-2 hét múlva otthon lehet.Ez hétfőn volt.Kedden mentünk hozzá, amikor azt láttuk,hogy pelenkában fekszik,jobb karja nem mozog,beszédje még érthetetlenebb.A pelenka viszont nagyon zavarta,mert akkor még érezte hogy ürítenie kell.A ct kedd du-án végezték el.A kezelőorvosa akkor még pontosat nem tudott mondani,de vázolta elképzeléseit.Az oszt.való kezelés után rehab,majd haza.Szerdán anyukám mégrosszabb állapotban volt,beszédjét már nem értettem.Kb.3-4 szót ismételgetett. Egy mondata pl.annyiból állt hogy jól van,jól van,jól van.....Az alatt a három nap alatt alakult ki a teljes strok.Az orvosa a kiértékelt ct után elmondta hogy anyukám vsznűmár ebben az állapotban éli le az életét.A hétfő, kedd, szerda alatt idegileg nagyon kikészültem.Mind a három nap történt vmi. ami engem depresszió közeli állapot felé huzott. Anyukám 57 éves.Édesapám 3 éve halt meg 56 évesen, testvérem és olyan hozzátartozónk aki segíteni tudna nincs. Ezeket a napokat átvészelve férjemmel azon kezdtünk gondolkozni,hogyan szervezzük át az életünket,hogy se anyagilag ne menjünk tönkre,viszont a házasságunkat és két gyermekünk életét is figyelembe kell venni.Közben eltelt 3 nap.Anyukám állapotában csütörtök,péntek nem történt változás.Szombaton már nagyon gyenge voltam szellemileg, így megkértem párom hogy nélkülem menjen be látogatni. Nagyon megviselten jött haza,és tapintatosan közölte hogy a nővér(és az ő látottak alapján)készüljek fel arra hogy anyukám nem éli túl.A vércukra 23-as volt.Rengeteget pisilt, állandóan szomjazott.A tudatállapota többször volt zavart, mint tiszta.Akkor az én lelkiállapotom nagyon mélypontr került. Vasárnap gyomorgörcsök közepette mentem hozzá. Anyukám tudata tiszta volt.A cukrát 12re levitték.Evett levest, egészen jól volt,a kedvét leszámítva,amin nem csodálkozom. Pelenkában,bénán,a saját gondolatai fogoságában... borzalmas!! Hétfő reggelre a fiunk belázasodott,így párom ment hozzá. Elmondása szerint olyan állapotban volt anyu mint vasárnap. Nem hagyta hogy férjem itassa elvette balkezével a poharat,kidobta a szívószálat,és egyedül ivott. Párom megkereste az orvosát,aki pár szót tudott csak mondani, mivel beteghez sietett.Párom kérdezte hogy most szerinte a nehezén túljutott-e anyukám,és mennyire igyekezzünk a lakásátalakítással.Az orvos annyit mondott hogy az átalakítással ne is foglalkozzunk a hét végéig.Ekkor ismét padlóra kerültem,mert nagyon elbizonytalanodtunk. Anyu kolleganői voltak bent nála,és többen is azt mondták hogy napról napra javul,és keveset beszélgetni is tudtak(ebben én kételkedtem)Férjem ma ismét tudott pár szót váltani az orvossal,de mivel rengetegen vártak rá ismét kevésbé lettünk okosabbak.Annyit mondott,hogy a beszélgetésben ő is kételkedik,mivel reggel nem tudott anyuval kommunikálni(pedig ő tudja hogy a tudatállapotot hogyan mérje fel)és a rehabilitációról annyit mondott,hogy ahhoz tisztább tudatra van szükség,hogy a rehab egyáltalán átvegye. Ismerettség útján eltudnánk lehet intézni,hogy oda kerülhessen,de ezen még van egy hetünk gondolkodni.1 hétig még a bel-en marad,hogy a cukrát beállítsák.Az eltelt 1 hét alatt teljesen kiégtem.Már úgy érzem hogy nem érdekel jóformán semmi.Ha valaki késsel támadna rám kiröhögném.A fiam tegnap volt az orvosnál:gennyes mandulagyulladás,a lányom ma volt orvosnál:petefészekgyulladás.Férjem estére kezdett belázasodni.Anyám 1 hét alatt méltatlan állapotba került, én pedig idegileg k.o..A várakozás pedig napról-napra szívja ki belőlem a maradék energiát.Tudatában vagyok az első 10 nap sokmindent megmutat.Azt is tudom,hogy a halálozási arány az első hónapban magas.Már nem tudom mit higgyek, mire számíthatok,mi lenne jobb.Attól jobban szeretem, minthogy ilyen életet kívánjak neki,viszont azt sem akarom hogy belehaljon.Anyu kórházban akkor volt mikor én születtem. Ennek 34 éve.Orvoshoz nem járt,így azt sem tudjuk hogy a cukorbetegsége mikor kezdődhetett,mennyiben befolyásolja a cukor a gyógyulását,lehet-e szövődmény.Van-e esély rehab.-ra,és ha nincs mitévők legyünk.Hogyan segítsünk akkor? Az ember meddig bírja hogy gondolkozni tud, de beszélni elmondani nem?Egy ismerős orvosnak is az volt a véleménye,hogy nagy javulásban ne reménykedjünk. Tudom hogy nem lát a jövőbe az orvos sem,de mennyi idő az mikorra már tudja azt mondani,hogy:---Mehet a rehabra, vigyék haza, vagy vmi konkrétat.Tudom az orvos nem Isten, jósolni nem fog,de mennyi az az idő mikorra konkrétabb válaszra számíthatunk.Javulás-romlás?Múlthét óta kávén, cigarettán,és enyhe nyugtatón élek.Előttem a rossz példa tisztában vagyok vele,de most nem tudom másképp megoldani, hogy ne bőgjem el magam minden nap,minden órában, percben....Köszönöm hogy méltatott arra hogy végigolvasta soraimat.Szinte tudom a választ,hogy ezt így nem lehet előre tudni,nem szabad elhagyni magam, reménykedjek, és kitartás.De már nem tudok kitartani!!!!!Én nem diagnózist,előrelátást kérek önöktől,csak annyit hogy mit mutatnak az önök tapasztalatai.Köszönöm......................