menjek terápiára? Szedjek nyugtatókat?

Tisztelt Doktor Úr/Hölgy!
Valószínűleg pszichológusra vagy pszichiáterre lenne szükségem. Elmesélem a kálváriámat, amit sajnos képtelen vagyok megemészteni. Van egy fiatal kolléganőm, aki másfél évvel ezelőtt flörtölt a férjemmel. Miután a férjem leállította a köztük bimbózó kapcsolatot, a hölgy erőszakosabban kezdett közeledni. Bement a férjem irodájába és pénzt ajánlott neki csak létesítsen vele nemi kapcsolatot. Aztán a nyarunk kész rémálom volt az egész település azt leste egy bizonyos internetes fórumon, hogy a kollegina, miket állít rólam, a férjemről és a férjemhez fűződő románcáról. Érdekes módon, mindenki tudta, hogy ő írja a hülyeségeket, pedig soha nem szignálta. Utána jöttek még érdekesebb dolgok. Azt állította, hogy szeretőm van és azért vagyok annyira kiakadva, hogy
leplezzem saját bűnösségemet. Vérlázító módon még levelet is írt alibi biztosításként, mintha egy szerető írta volna. A főnököm el akarta küldeni, de kapott egy utolsó lehetőséget, ami számára nem sokat jelentett, mert továbbra sem hagyta abba a zaklatásait. Email-ben küldött a nemiszervéről képeket a férjemnek. Utánozni kezdte a szokásaimat, öltözék, kiegészítők, hajviselet, étkezés. Majd a napokban újabb szerelmes levél érkezett a nem létező szeretőmtől. Ami már nálam az utolsó cseppet jelentette. Sajnos kiborultam, ezt még megdobta egy kis vádaskodással, hivatalos papírügyek ürügyén, ami szintén nem az én hibám, hanem egy hivatalé, de ez már mindegy. Kiborultam, üvöltöttem a kollégák előtt vele, mindennek lehordtam. Képtelen vagyok így tovább dolgozni. Mindennap látom, az önelégült vigyorát. Szeretem a munkámat, úgy érzem jól is csinálom, nem szeretném otthagyni, főleg ilyen gazdasági helyzetben. Mit tegyek, menjek terápiára? Szedjek nyugtatókat?