szonnyesz

... Férjemmel 14 éve vagyunk együtt, gyerekkorunk óta. Olyan szerelem, házasság ez amiről mindenki álmodik. Van két kislányunk is (1 és 4 évesek) . Azonban pár hónapja nagyon furcsán viselkedik a férjem és most váratlanul azzal állt elő, hogy szeretne elválni. Igazi indoka nincs, arra fogja a dolgot, hogy boldogtalan és nem bírja tovább. El is költözött tőlünk. Se gyógyszert nem szed, nője sincs. Hatalmas munkahelyi stresszben él 2-3 éve és most május óta pedig különösen nagy munkahelyi csapások érték (saját vállalkozásunk van). Éjszakánként nem tud aludni, és mindig álmos. Reggeltől estig dolgozik. Január óta 15 kg-t fogyott. Már nem teszik boldoggá sem a gyerekek, sem az élete velünk. Én gyesen vagyok, ő keres egyedül pénzt. Jó anyagi körülményeink vannak, de a cégünk szerintem haldoklik. Ezt ő nem ismeri be! Ha hazajött a munkából akkor bedugta a fülébe a fülhallgatóját és zenét hallgatott, vagy a telefonját nyomkodta. Kizárt minket a világából. Külsejét is megváltoztatta: kö
rszakállat növesztett és elkezdte kitetováltatni a testét, ami miatt nagy fizikai fájdalmai vannak. Úgy érzem az állandó stressz, túlhajszoltság és az itthoni körülmények (két kicsi gyerekkel járó "hangos" élet) miatt lelki eredetű betegsége lehet. Túllépve a fájdalmamon, hogy a férjem el akar hagyni, kérem a véleményét hogy Ön szerint párkapcsolati probléma állhat e csak a háttérben vagy a tünetek súlyosabb betegségre utalnak. Nagyon várom válaszát! Köszönöm. (Jelige: szonnyesz)


VÁLASZ


Kedves levélíró!

Levelét olvasva eszembe jutott egy történet. Egy ismert író a következőket mondta egy ismert pszichológusnak: " Tudod az a bajom Veletek pszichológusok, hogy Ti az életet egy megoldandó problémának tartjátok, pedig az élet nem egy probléma, hanem egy Tragédia"
Történetüket olvasva az volt az érzésem, hogy az, ami Önökkel ( és olyan sokan másokkal is) történik, tényleg az élet tragédiája.
Lehet, hogy a férje depressziós, akkor Neki kellene segítséget kérnie.
Olyan szépen kezdték, hittel, szeretettel, teremteni akartak és nagyon sok mindent meg is teremtettek. Házasságot, családot, vállalkozást és most olyan, mintha mindez " összeomlott" volna.
Én ezt tartom tragédiának.
Ennek nem a férje " depressziója" az oka, ha van is, akkor ez is következmény.
Valahol elvesztették a valódi együttlétet és most tele vannak fájdalommal, tüskékkel, kétségbeeséssel.
Jó lenne, ha visszatalálnak egymáshoz. Azt érzem, hogy a kapcsolatuk még nem ürült ki, csak vakvágányra futott.
Mikor tudtak egymással igazán őszintén beszélni? Úgy, mint régen. Ön férje depressziójában látja az okot, férje meg bezárkózott és csak ő tudná megmondani, hogy mi hiányzik az életből. Tdom, ez fájdalmas és sajnos a világunk olyan felszinesen rohanó, a kapcsolatok olyan törékenyek.
Nem az Önök hibája és nem hiszem, hogy hibákat kellene keresniük egymásban. Az útat kellene megtalálniuk egymáshoz. Azt hiszem szeretik egymást, de a szeretet mindíg akció, cselekvés, érzelmek adása és kapása. Ha szabad egyáltalán tanácsolnom, akkor próbáljon őszintén beszélni a férjével és ne meneküljön a " lehetetlenségbe". Erre könnyen lehet, hogy a férje is kinyílik és utána, ha még szükséges, keressenek segítséget, el lehet menni " mediációba", " párterápiába.
De csak akkor tegye, ha biztos abban, hogy még képes elfogadni a férjét. Ne adják fel, ezzel csak tovagördítenek valamit a következő generációra. Értelmetlen.
Próbáják meg. Ha sikerül, csodálatos dolgot hoznak létre és végig kiséri majd az életüket, helyrehozza a gyerekek lelki sérüléseit.
De ha reménytelen, ha már túl késő, akkor el kell tudni engedni egymást. Szerintem még nem tartanak ittt. Ha vissza tudják állítani a kölcsönös bizalmat egymás felé, akkor minden jóra fordul.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László