Érezzük, hogy túl sok, mégsem lassítunk – olyan rendszerben élünk, ahol a teljesítmény gyakran fontosabb, mint az ember.
A kiégés hosszú ideig egyéni problémaként jelent meg a szakirodalomban, mára azonban egyre több jel mutat arra, hogy társadalmi szintű, népegészségügyi jelentőségű jelenséggé vált. A krónikus munkahelyi túlterheltség, a gazdasági bizonytalanság, a folyamatos teljesítménykényszer és a digitális túlterhelés olyan rendszerszintű tényezők, amelyek tartós stresszreakciót váltanak ki a lakosság nagy részénél.
Társadalmi mozgatórugók: miért vált tömeges jelenséggé a kiégés?
Az egyik legfontosabb társadalmi tényező a munkahelyi túlterheltség, amely sok ágazatban tartós munkaerőhiánnyal és növekvő elvárásokkal párosul. A dolgozók gyakran úgy érzik, hogy teljesítményük bár növekszik, elismerésük nem. Ezzel párhuzamosan a gazdasági bizonytalanság – infláció, versenyképes állásokért folytatott küzdelem – olyan állandó készenléti állapotot teremt, amely nehezen fenntartható hosszú távon.
A modern életforma része lett a digitális túlterhelés is: az állandó elérhetőség, az e-mailek és üzenetek folyamatos beáramlása nem teszi lehetővé a regenerációs időszakokat, amelyek pedig elengedhetetlenek lennének az idegrendszer kiegyensúlyozott működéséhez.
Egészségügyi következmények: a mentális zavaroktól a testi betegségekig
A krónikus stressz elsőként pszichés állapotunkat kezdi ki – a kiégéshez gyakran társul szorongás, depresszív tünetek, motivációvesztés és a kompetenciaérzés csökkenése. A hosszú távú idegrendszeri túlterhelés a prefrontális kéreg működését is befolyásolhatja, rontva a koncentrációt és a döntéshozatalt.
A kiégés egyik legkorábbi tünete az alvászavar. Az elalvási nehézség és a töredezett alvás jelentősen rontja a nappali teljesítményt, és fokozza az érzelmi labilitást.
További gyakori tünet a krónikus fáradtság, amely már nem oldható meg pihenéssel, valamint a stresszhez kapcsolódó fizikai panaszok: fejfájás, izomfeszülés, gyomorpanaszok, magas vérnyomás. A tartós stressz hosszú távon növeli a szív- és érrendszeri betegségek és egyes anyagcserezavarok kockázatát is.
Rendszerszintű megoldások: hogyan kezelhető ez népegészségügyi szinten?
A kiégés kezelése nem korlátozódhat pusztán az egyénre. A hatékony beavatkozások munkahelyi szinten, egészségpolitikai keretekben, és pszichológiai támogatással együtt működnek.
A munkahelyi prevenciós programok – rugalmas munkaidő, tiszta feladatmegosztás, megfelelő erőforrások, menedzsmentképzés – bizonyítottan csökkentik a stressz-szintet és javítják a munkavállalók pszichés jóllétét.
A pszichológiai intervenciók, mint a kognitív viselkedésterápia vagy a stresszkezelő készségek fejlesztése, mérsékelhetik a szorongást és a kiégés tüneteit. A munkahelyi tanácsadás és a rezilienciafejlesztő programok szintén eredményesek lehetnek.
Végül a népegészségügyi megközelítésnek része a rendszerszintű egészségfejlesztés: a mentális egészség támogatása az oktatásban, a munkahelyi egészségvédelem erősítése, és a pszichés problémákhoz kapcsolódó stigmatizáció csökkentése.
A kiégés nem egyéni probléma és nem gyengeség, hanem több tényezőből álló, összetett társadalmi jelenség. A prevenció és a kezelés hatékonyságát az biztosíthatná, ha a beavatkozások egyszerre céloznák a munkahelyi struktúrákat, a társadalmi elvárásokat és az egyéni pszichés támogatást. A népegészségügyi szemlélet alkalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy a kiégés ne váljon még szélesebb körben jelentkező problémává.
Források:
- World Health Organization – Burn-out an “occupational phenomenon”: International Classification of Diseases
- American Psychological Association – Work and Well-Being / Work in America Survey
- Mayo Clinic – Job burnout: Symptoms and health risks
- WHO / International Labour Organisation – Mental health and work: impact, issues and good practices
- World Health Organization – Mental health at work (fact sheet)
Pszichés egészségünk védelméért magunk is tehetünk a munkahelyünkön, ha érdekel hogyan, ezt a cikket ajánljuk.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!