Inzulinrezisztencia – miért nem elég a kalóriaszámolás? A dietetikus válaszol

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

Inzulinrezisztencia esetén az étrendi kezelés célja nemcsak a testsúlycsökkentés, hanem a vércukor- és inzulinszintek kedvező befolyásolása is. Kuffa Bianka, az Életmód Orvosi Központ – Prima Medica dietetikusa szerint a kalóriabevitel mellett az étrend összetétele és az életmódbeli tényezők is fontos szerepet játszanak az inzulinérzékenység javításában.

Nem csak a fogyás lehet a cél

Az inzulinrezisztencia (IR) határozottan összefüggést mutathat a túlsúllyal és az elhízással, hiszen minél nagyobb a túlsúly mértéke, annál nagyobb az esély az inzulinrezisztencia, és később a 2-es típusú cukorbetegség kialakulására. Az IR diéta fő célja ugyanakkor nem kizárólag a fogyás, mert a vércukor- és inzulinszint nagy ingadozásainak csökkentése is célja, valamint az, hogy javítsa a szervezet inzulinérzékenységét.

Az étrendnek az alábbi célokat ajánlott elérnie:

• egyenletesebb vércukorszint,
• kisebb inzulincsúcsok,
• könnyebben elérhető és hosszabban tartó teltségérzet,
• testsúlycsökkentés vagy testsúly karbantartás,
• hosszú távon a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentése.

"Igaz, hogy ha valaki kalóriadeficitben van, fogyni fog, ami már önmagában is sokat javíthat az inzulinérzékenységen, de fontos az elegendő fehérje és rostfogyasztás is mellette, hiszen az izomtömeg megtartása és növelése tovább javítjak a sejtek inzulinérzékenységét, ezzel is csökkentve az inzulinszinteket” – hangsúlyozza Kuffa Bianka.

Az IR-diéták nemcsak a szénhidrátok mennyiségére, hanem azok minőségére és elosztására is figyelnek, mivel azonos szénhidrát- vagy kalóriatartalmú ételek eltérő vércukor- és inzulinválaszt válthatnak ki. A rostban és fehérjében gazdagabb étkezések általában tartósabb teltségérzetet és egyenletesebb energiaszintet biztosítanak, mint a gyorsan felszívódó, cukros ételek.

A diéta fenntarthatósága elsődleges szempont

Míg korábban az inzulinrezisztencia étrendi kezelését gyakran szigorú, előre meghatározott szénhidrátmennyiségek jellemezték, ma egyre nagyobb hangsúlyt kap az egyénre szabott, hosszú távon is tartható étrend. A szakemberek elsősorban azt vizsgálják, javulnak-e a pácienslaboreredményei, csökken-e testsúlya vagy derékkörfogata, illetve kedvezően változik-e közérzete. A javuláshoz ezért nem feltétlenül szükséges egy minden szempontból „tökéletes” IR-diéta követése.

„Bár az IR esetében döntő a táplálkozás, sokkal inkább az életmód szerepét szoktuk hangsúlyozni azoknak, akik szeretnék megakadályozni a cukorbetegség kialakulását, fogyni kívánnak, sőt, akár visszafordítani a folyamatot” – hangsúlyozza a dietetikus.

Az inzulinérzékenység javításának célja, hogy a sejtek ismét hatékonyabban használják fel a glükózt, ezáltal csökkenjen a vércukorszint. Ez elsősorban életmódbeli változtatásokkal érhető el, szakorvosi kontroll mellett.

A legfontosabb gyakorlati célok

• Ne csak a szénhidrát mennyisége számítson, sokszor fontosabb a minőség és a körítés. A fehérje, zsír és rost együtt lassítja a szénhidrát felszívódását.
• Minden étkezésben legyen fehérje, mert telít, csökkentheti a nassolási vágyat és segíthet stabilabban tartani a vércukrot.
• Figyeljünk a rostokra, ami különösen hasznos IR esetén. Sok embernél már az is hatásos, ha minden főétkezéshez eszik zöldséget is.
• Nem kell démonizálni a szénhidrátot sem. Sokaknál jól működik a burgonya, a rizs, a gyümölcs, a zab, a teljes kiőrlésű kenyér, ha az adagok ésszerűek és az étkezés összességében kiegyensúlyozott.
• Legyünk óvatosak a folyékony kalóriával, az üdítők, a cukros kávé, a gyümölcslevek nagyon könnyen megdobhatják a vércukrot anélkül, hogy jól laknánk.
• A mozgás szinte „gyógyszer”, ezért nagyon hatékony, ha sétálunk egyet étkezés után, ha rendszeresen végzünk erősítő edzést és általánosságban is növeljük a napi aktivitást.

Inzulinrezisztencia esetén nemcsak a kalóriabevitel, hanem az étrend összetétele és az életmód is befolyásolja az inzulinérzékenységet. A rendszeres mozgás, a megfelelő alvás, a stresszkezelés, valamint a rost- és fehérjedús táplálkozás hozzájárulhat az állapot javulásához, ezért jelent a kezelés a fogyásnál tágabb, hosszú távú életmódváltást.