• nátha
    • Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

      Vazomotoros nátha – lehet, hogy ettől szenved hetek óta?

    • Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

      Ha a koronavírus nem lenne elég: épp mindenki náthás

    • Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

      Matematikai modellezés szerint náthává szelídülhet a koronavírus

  • melanóma
    • Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

      Melanoma: kevés ismeret, késői diagnózis

    • Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

      Melanoma: Jobb az esélye annak, aki nem egyedülálló

    • Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

      Friss kutatás: Több nő jár bőrgyógyászati szűrésre

  • egynapos sebészet
    • Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

      Bővítéssel orvosolják a helyhiányt Budaörsön

    • Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

      Jövő héttől ismét végezhető egynapos sebészeti ellátás

    • Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

      Felfüggesztették az egynapos sebészeti ellátásokat

2. Lyme-kór és a társfertőzések

Lyme borreliosis szakmai oldal
2. Lyme-kór és a társfertőzések

Részletes szakmai információk a kullancs által terjesztett betegségekről.

Európában számos fertőzést terjesztenek a kullancsok. Magyarországon a Lyme borreliosis, a kullancsencephalitis és a nyúlpestis a legjellemzőbb, és közülük a Lyme borreliosis a leginkább elterjedt. Ezért cikkünk elsősorban a Lyme borreliosis fertőzéssel foglalkozik.

A Lyme borreliosis (Lyme-kór) baktériumok által okozott betegség, amelyet a Borrelia burgdorferi nevű baktérium törzshöz tartozó baktériumokkal fertőzött kullancsok terjesztenek. A baktérium jellegzetes hosszú és keskeny „spirochaeta”-alakja fénymikroszkóppal is jól fölismerhető, és könnyebben, pontosabban kimutatható, mint PCR-teszttel. Teflon-parazitának is emlegetik, mert felszínén viszonylag kevés az antigén, tehát az antitest-választ kiváltó fehérje, ezért ahhoz alig kapcsolódhat a szervezetet védő ellenanyag. Amennyiben kapcsolódik is egy-egy felszíni fehérjéhez a szervezet által termelt antitest, a kórokozó képes az antigén-antitest komplexet levedleni, így mentesül az immunválasz hatása alól. Fontos továbbá, hogy a Borrelia sokkal gyorsabban mozog a szervezetben, mint a falósejtek, így azokat is el tudja kerülni. Képes az immunválasz minden útvonalának hatékony gátlására, célmódosítására is, ezért a fokozott immunválasz már nem tud a kórokozó ellen irányulni. Kezelés nélkül évekig évtizedekig megbújhat a szervezetben, spontán gyógyulás nem bizonyított. Eddigi tapasztalataink alapján nehéz elfogadni, hogy évekig lappangó, subclinicus, elviselhető panaszokkal létezik és fejlődik a fertőzés. Még nehezebb tudomásul venni, hogy a kezdeti néhány napos, hetes antibiotikum és a szervezet ellenállása következtében megszűnő panaszok és tünetek évekkel később kiújulhatnak.

Mert a kórfolyamat szakaszosan halad tovább és egy ismeretlen vagy ismert ok miatt romló ellenállás gátját áttöri és váratlan klinikai formában megjelenik.

 A fertőzés első szakaszának lezajlása után a korai tünetek megszűnhetnek vagy csökkenhetnek, emiatt sokan gondolnak arra, hogy a szervezet önállóan hatékonyan leküzdötte a kórt. Ám a Borrelia szervezetből történő teljes kiürülésének bizonyítására jelenleg nem áll rendelkezésre megbízható módszer. Ezzel ellentétben, még számos és hosszas antibiotikus kezelés után is tudtak kimutatni élő fertőzőképes kórokozót betegek véréből vagy egyéb szöveteiből. A kórokozók száma ciklikusan erősen hullámzó, ez akár több nagyságrendet is jelenthet számosságukban, ami megnehezíti a kimutatást. A ciklusok háromhetenként jelentkezhetnek, ennek a legújabb eredmények szerint az lehet az oka, hogy a kórokozók plasztikus genetikai állományának változása miatt egyenesen azok új generációja alakul ki. Ez új fertőződést okoz és megválaszolhatja azt a tényt is, hogy sok krónikus tünetekkel bíró beteg esetén is megtalálható az IgM, vagyis korai típusú immunválasz.  A más esetben korai fertőződést jelző IgM kimutathatósága  a Borrelia burgdorferi sensu lato kezdettől kifejezett immunválaszt gátló hatását és nem a a korai, hanem a késői, idült fertőződést jelzi Lyme borreliosis esetében. Az évekig tartó tünetmentes állapot a Borrelia burgdorferi csoport életben maradása a fakultatív intracellularis jelenlét, a rendkívüli alkalmazkodás és kiváló védekezőképesség mellett spóra jellegű alakjainak, az ún. Gemmáknak is köszönhető. Specifikus vizsgálattal a kórokozó rejtőzködését szinte minden szövettípusban, még a gyengébb vérellátással rendelkező kötőszövetekben is kimutatták, ráadásul a DNS  előfordul az Alzheimer-kór esetén megjelenő amiloid plakkokban is.

A Borrelia burgdorferi a spirochaeták családjába tartozó baktérium. A spirochaeták 5-25 mikrométer hosszú, 0,15 mikrométer átmérőjű, vékony, a szokásos felvételeken, tenyésztett környezetben akár dugóhúzó alakjára emlékeztető, hajlékony, mozgásra képes mikroorganizmusok. Számos felvétel készült azonban arról, hogy a Borrelia burgdorferi natív környezetben csak néhány hullámot mutat, és tipikus „deréktáji csapó mozdulattal” halad. Szerkezetük némileg eltér a többi baktériumétól. Testét extrabacterialis anyag felhője veszi körül, amely alatt van a  vékony, főleg lipoproteinből álló, elasztikus külső membrán.  A Spirocheták kettős sejtfallal rendelkeznek. A sejtfal két rétege között van a jellegzetes mozgást biztosító 7-14 csilló, amelyek a két végén erednek és így alakul ki a Spirocheták tompa végződése. A belső sejtfalon belül lévő cytoplazmában található genetikai állomány különleges felépítésű, benne elnyúlt/linearis és gyűrűszerű/circular plazmid van. a. Utóbbiak egyike, mint pro-phage, bármely sejttel kapcsolódhat, iso-formái több sejtben megtalálhatóak és genetikai állomány-cserék, horizontalis gén-transzfer történhet,amely megfelelőnek tűnik az erős természetes szelekcióhoz és alkalmazkodáshoz a Borrelia burgdorferi sensu lato  populációkban. A genetikai állomány stabil Vls-regiója  felelős a kórokozó hihetetlen változékonyságáért. Az elasztikus membránban és a vékony sejtfalban találhatók azok az antigének, amelyek alapján a spirochaeták egy része (pl. a leptospirák) szerovariánsokba (szerotípusokba) sorolhatók.

A spirochaetáknak csak egy részét tudjuk tenyészteni. Ellenállóképességük kicsi. Rendszerint csupán a velük fertőzött gazdákban maradnak fenn, a szervezeten kívül, a vérvétel után gyorsan elpusztulnak. A spirochaeták életképessége  a felületet borító lipoprotein-membrán épségéhez kötött. A beszáradás, a savas közeg órák alatt, a fertőtlenítőszerek és a 60°C feletti hőmérséklet perceken belül elpusztítja őket.

A Lyme borreliosist a kullancsokból, a kullancs-csípéskor keletkező nyílt bőrsebbe kerülő baktériumok okozzák.

A kórokozók a kullancsok középbelében hónapokig, évekig is vegetálhatnak. A kullancs-csípés fájdalmatlan, ezért a vérszívás napokig tarthat, az esetlegesen jelenlévő Borrelia burgdorferi sensu lato szaporodásnak indul és az így fertőződött anyag visszajuthat a sebbe, közvetlenül a kiserekbe. A betegség emberről emberre jelen tudásunk szerint nem terjed, beteg állatról emberre kullancsok közvetítésével jut át. Kivételt képez az anyáról-gyermekre történő átvitel, amely a méhlepényen keresztül történhet, és a magzat fertőződését okozhatja. Egereknél, laboratóriumi körülmények között szexuális úton történő terjedést is kimutattak.

A kullancs-csípés gyakran észrevétlen marad, és így a kezelőorvos számára számos más betegség valószínűbbnek tűnik. A Lyme-kór, számos betegséggel összetéveszthető, vagy hasonló tünetet okozhat, például: szklerózis multiplex, fibromyalgia, számos pszichiátriai betegség pl. depresszió, akut memóriarendellenesség, reumatoid artritisz, atrio-ventrikuláris block.

A Lyme borreliosis okolható több késői, a kullancs-csípés után hosszabb idővel megjelenő tünetért is: gyakran okoz idült bőrgyulladást (sorvadásos bőrpusztulást vagy bőrhegesedést), de az idegrendszert (ideggyulladás, elsősorban agyidegeken, agyhártya-, agyvelőgyulladás), az ízületi- és az izomrendszert (főleg a nagyízületeket, de a kisízületeket is) és a szívet (szívburokgyulladás, ritmuszavar) is károsítja. Valójában bármely szervünket megtámadhatja, hiszen a kezdetektől az egész szervezet betegsége. Ezért a Lyme-folt elmúlása nem jelenti a Lyme borreliosis gyógyulását.

A Lyme borreliosishoz többféle társfertőzés kapcsolódhat. A Bartonella, Babesia, Anaplasma, Ehrlichia, Mycoplasma és Chlamydia a Lyme borreliosishoz hasonló tüneteket idézhetnek önmagukban is elő. Nem ritka az sem, hogy nem a Borrelia a tünetekért felelős fő kórokozó, hanem valamelyik másik társfertőző, és a Borrelia csak mint immungyengítő faktor „ténykedik” a háttérben. A Lyme borreliosis társfertőzései sokszor még súlyosabbak és életveszélyesek lehetnek, mint maga az alapbetegség. Ezeket a jellemzően intracellularis kórokozók váltják ki, amelyek eltérő sejteket, szöveteket érintenek és azok működését károsítják, pusztulását okozhatják és így váltanak ki klinikai tüneteket.

Magyarországon az egyik legjellemzőbb társfertőzés a Bartonella, amely a Lyme-kór közismert társfertőzése, egyben egy romboló hatású baktérium is, melynek közismertebb neve Macskakarmolási láz. Több szervrendszerben azok kötőszövetét támadja meg és okoz rejtélyes panaszokat. Tipikusan jellemző és társfertőzésre kell gyanakodni, amennyiben a Lyme-kezelés nem használ.

A Bartonellához hasonlóan sok esetben kíséri Babesia is a kórt. A Babesia egy protozoa piroplazma, mely a vörösvértesteket fertőzi meg, és Victor Babes román bakteriológus fedezte fel, amelyet később újra fölfedeztek Amerikában. Több mint 100 altörzse van, ezekből 10-12 fertőzi meg az embereket és az állatokat. A jelenlegi tesztelési metodika csak néhány fajt képes kimutatni, elsősorban a Babesia microti-t és Babesia duncani-t. A Babesia tünetei változnak, és nem kell, hogy egyidejűleg fennálljanak. A klasszikus, legjelentősebb tüneteket anaemia, illetve oxygenhiány okozza: izzadás, fejfájás, érzelmi problémák, szívritmusproblémák, légszomj, álmatlanság.

A Lyme borreliosis és társbetegségeinek kezelését alapvetően befolyásolja, hogy a kórokozók fakultatív paraziták, amelyek a szervezetbe jutva annak védekezését kezdettől gátolják és károsítják, ráadásul pathogenitásukat változtathatják és így tartósan, évtizedekig életben maradhatnak. Kezelésük ezért bonyolult, bár hatékony antibiotikumok állnak rendelkezésre, de kevésbé ismert

  • az egyes kórokozók eltérő antibiotikum érzékenysége,
  • genetikai plasticitása
  • hosszú generációs ciklusa,
  • fakultatív intracellularis jelenléte
  • még kevésbé a különböző kórokozók egymással és a therápia hatékonyságával összefüggő dinamikus infectivitása