családtagunk paranoid személyiségzavar tüneteivel

Kedves levélíró!
Ez mindig a legnehezebb kérdés. Mit tegyünk, ha minket zavar valami, ami a másikat nem zavarja. Sok mindennel kell együttélnünk, ami nem tetszik, amit tolerálnunk kell. Nemcsak a mentális problémákra gondolok.
A paranoid zavarok különösen sok zavart keltenek, nagyon sok rosszindulat, ártó szándék, másoknak szenvedés és károkozásszándéka huzódik mögötte. Családon belül nagyon nagy türelem, megértés, szeretet kell ahhoz, hogy ez a fajta kórossá válható viselkedés és gondolkodásforma megváltozzon. Tudni kell, hogy maga a paranoiditás nem feltétlenül kóros, az egyik
védekezőeszközünk, a személyünket ért támadásokkal szemben.
Vagyis létezik "normál" varians. Az átmenet patológiába általában lassú, folyamatos, az élet során elszenvedett konfliktusok, stresszek kialakítanak egy circulus vitiosust (önmagát erősítő kört), ami a paranoid személyt egyre jobben eltérítí a valóságtól, súlyosabb formában téveseszmék és pszichotikus állapot is létrejöhet.
Minél korábban veszi észre a környezet ezt a fajta un . projektív (kivetítő) munkamódot és képes ezt finoman, megértően visszajelezni az illetőnek, annál jobb a lefolyás.
Nagyon kell vigyázni, hogy kerüljük a nagyon könnyen kialakuló paranoid játszmákat, amikor magunk is részeseivé válunk a folyamatnak..
Egyébként a világ is paranoid irányban halad, egyre több az ellenségkép, a médiákban való megjelenés, de sajnos a mindennapi életben is terjed ("mások szemében a szálkát, saját szemünkben a gerendát") evangéliumi megjelenésének mintegy iagazolásaként.
A legfontosabbnak az önvizsgálatot, saját paranoid müködésünk felismerését tartom, hiszen így tudjuk másokban is felfedezni és megpróbálni küzdeni ellene.
A súlyosabb - patológiás formák - már pszichiátriai kezelést igényelnek, jól reagálnak a modern gyógyszerekre.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László