Három hét óta

"Három hét óta"

Kedves Doktor Úr/Nő!
A segítségét kérném az alábbi esetre.
Ez év ápr. 15-én hidegrázást, torokkaparást éreztem, s estére szinte a bőröm, a hajam is fájt, s a kezeim is alig bírtam mozdítani. A lázam 38,5 volt, s az orrom is eldugult.
Egy ideig hagytam,hogy a láz hadd ölje meg az esetleges vírusokat, de hajnalban már bevettem 2 db Algopirint, ami 37-re levitte. Délelőtt jött a nátha, s újból fölment a lázam, amit újból 2 Alg. vitt le, 37 -re. Egész hétvégén így hintázott a láz, s napi 3x 2 Alg. mellett orrcseppet használtam. Napi min. 3 l körüli folyadékot ittam. Aludni szinte semmit, mert ekkorra olyan állandó köhögési rohamaim lettek, hogy a környezetem is megsínyli. Szó szerint belefáradtam, s teljesen legyöngültem.
Hétfőre a szemeimben ijesztő sárgás-fehéres váladék lett, ami újra és újra összeragasztotta a szemhéjaimat, s állandóan olyan érzés volt, mintha sohasem töröltem volna ki belőle. Kimenni sem tudtam volna, mert patakokban ömlött a könnyem. Teljesen gyönge voltam, szinte semmit nem voltam képes aludni.
Kedd reggel telefonáltam a szomszéd faluban lévő háziorvoshoz, s kértem az asszisztenst, hogy hadd vigyen oda elsőnek a családtagom, mert én nem vagyok képes sem vezetni, sem kilométereket gyalogolni a buszhoz. A családtagom viszont csak 9-ig ér rá, mert utána neki kell bebuszozni a megyeszékhelyre, ahol a szakrendelőben régóta kikért időpontra várták. Az asszisztens azt mondta, hogy addig el sem kezdődik a rendelés, valahogy próbáljak bejutni, s addig is ha van, Vizin cseppeket csöppentsek a szemeimbe.
Nem lettem volna képes így annyit gyalogolni, buszozni, ott sorban ülni, majd órákat várni a padon a visszabuszra, s újra gyalogolni úgy, hogy a lázam állandóan fölment, gyakorlatilag nem láttam, s az öklendezésig tartó köhögési rohamaim voltak.
Fölhívtuk a megyeszékhely szemészetét, hogy ebben az esetben fogadnának-e, még ha közvetlenül nem is oda tartozom, s az igenlő válasz után a családtagom nem busszal ment, hanem autóval, s engem is elvitt.
A szemészeten azonnal fogadtak, s megállapították, hogy kötőhártyagyulladás van a szemeimen. Írtak rá cseppet.
Csütörtökre csak a szemem javult annyiban, hogy már csak a könny ömlött belőle és fényérzékeny volt, de ha nem szedtem kettesével az Algopirint, még mindig folyamatosan fölment a lázam, s a köhögés és a szűnni nem akaró nátha mellé a homlokom is borzalmasan elkezdett fájni és a jobb fülemre egyáltalán nem, a balra meg félig hallottam csak. Szinte teljesen elment a hangom is és a torkom fájt és beszűkült. 4 kg-ot fogytam, s a gyógyszer és a rengeteg teán kívül semmi mást nem fogyasztottam.
A lányomnak is fölment a láza, s a szemproblémán kívül dettó ugyanazokat a tüneteket sínylette, mint én.
Csütörtök délelőtt újra fölhívtuk a háziorvosi rendelőt, s elmondtam a helyzetet, s azt is, hogy már ketten vagyunk így és elfogy az Algopirin is.
Illedelmesen megkérdeztem, hogy ki tudna-e jönni a doktornő (5 km) esetleg a rendelés után, mert nem merek így nekimenni a Húsvéti ünnepi napoknak, amikor csak ügyelet lenne.
Ő annyit kérdezett folyamatosan, hogy MOST van-e lázam?
Elmondtam, hogy mivel éppen egy órával előtte vettem be a gyógyszert, MOST éppen nincs.
Erre közölte, hogy nem tud kijönni, mert rendelés után teljesen más irányba hívták ki, mint az a cím, amit én bemondtam neki, s esetleg másnap, péntek délután lehet róla szó, de inkább most menjek be, vagy vitessem be magam valakivel.
Mondtam, hogy nincs, aki rendelés időben bevinne, s én nem érzem magam úgy, hogy autót vezessek, a retúr buszos úthoz főként nincs erőm, mivel rogyadoznak a lábaim és állandóan öklendezek a köhögéstől, s már a lányom is. Kérdeztem, akkor mit tegyek?
Szó nélkül levágta a telefont.
Reméltem, hogy ezek után a családtagom délután talán be tud minket vinni majd a 20 km-re lévő ügyeletre, s üzentem neki, hogy jöjjön haza, de
délután a doktornő is megérkezett.
Nekem Cedaxot és szemcseppet írt föl, s beutalót adott mellkas rtg-re.
Azt mondta, hogy a Cedax jó lesz mindenre: a köhögésre, a fülgyulladásra és a homlokfájásra is. Soha nem szedtem ezt a gyógyszert, s megkérdeztem tőle az árát is, hogy nem lehetne-e egy kissé olcsóbbat?...
Azt mondta, hogy ez a garanciája a vírus elleni gyógyulásnak, de abban lehet spórolni, hogy a receptre először csak az egyik dobozt váltsuk ki, s meglehet, hogy öt nap alatt megjavulok. Amennyiben nem, ráérünk azután kiváltani ugyanarra a receptre a másik dobozt, ami szintén öt napi adag lesz.
Kértem, hogy írjon föl Algopirint, s félve megkérdeztem, hogy valamilyen orrcseppet is írna-e föl, amire azt felelte, azt nem kell fölírnia, mert azok vény nélküliek.
Elnézését kértem a tudatlanságomért, mondtam, ez abból adódik, hogy szerencsére nem vagyok jártas e-dolgokban, s én még abban az időkben vettem Algopirint is, amikor az vény nélkül volt kapható, s a Semicillintől és a Doxiciklintől gyógyultunk.
Erre kioktatott, hogy ne okoskodjak, mert az Algopirin sohasem volt kapható vény nélkül, majd jelentőségteljesen közölte, hogy ő nem szokott betegállományba menni...
Kellemetlen célzásnak éreztem, s mondtam neki, hogy több mint 10 éve én sem kértem egyetlen fillér táppénzt sem, s kb másfél évente mentem orvoshoz, nézzen utána. Csak akkor, ha már magamtól képtelen voltam gyógyulni. Most pedig munka nélkül vagyok, de nem kérek egy fillér támogatást sem.
Ezek után már nem mertem megkérdezni, hogy valamilyen köptetőt is társít-e a Cedaxhoz, elhittem, hogy az mindent vinni fog, még ha drága is.
- A lányom állapotát enyhébb lefolyásúnak ítélte, őt egy vérképre utalta be,
s neki írta föl a Semicilint, 250 mg-ost, egy darab 12 darabos dobozzal.
Így a lányomnak a labort szavazta meg, nekem pedig a röntgent.
- Közölte, hogy elmegy szabadságra, s ha negatív a rtg, ráérek visszamenni az eredménnyel, ha valami gond lenne, akkor menjek a helyettesítőjéhez vissza.
- A gyógyszertárban ért a meglepi, amikor a gyógyszerész közölte, hogy ilyen kiszerelésű 250 gr-os Semicillin nem létezik, s erre a receptre ki sem adhatna másikat. A jóindulatán múlt, hogy megtette.
Majd amikor kértük volna vissza a Cedax receptjét, hogy a doktornő elmondása alapján - ha kell - még egy dobozt ki tudjunk rá váltani, elmondták, hogy ilyen nincs. Akkor két receptet kellett volna írnia, nem egyet, amin egy doboz öt db-os Cedax szerepel...
- A röntgen negatív lett, s talán az öt db Cedax segített abban, hogy a 3. naptól nem kellett lázat csillapítanom, de a nátha, a homlokfájdalom és a köhögés még inkább erősödött. A Cedax viszont elfogyott.
Rengeteget ittam, feküdtem, s vártam, de tegnap már úgy döntöttem, nem akarok megfulladni, ( a lányom szintén nem) s elmentünk a helyettesítő doktornőhöz.
Sajnos a váróban is köhögni kellett, s a minket addig soha nem látott kis asszisztens azzal hozott ki egy lázmérőt, hogy biztosan mi vagyunk a (és itt a nevünket mondta...)
Rákérdeztem, miből gondolta, s mondta, hogy a köhögésből...
Ez másként nem történhetett, meg, csak ha a doktornő így "említett" meg minket a helyettesítőnek és az asszisztenciának...
Akkor is furcsa, hogy más nem szokott köhögni a várójában?
- Amikor behívtak minket, elmondtuk, hogy azért jöttünk vissza, mert vélhetően nem volt elég a kúra, s továbbra sem sikerült meggyógyulni.
Majd megfulladunk mindketten, s én továbbra sem hallok egyik fülemre.
Azt reméltük, újabb adag gyógyszert írnak majd fel, de a helyettesítő doktornő olyan pikírten, lekezelően és lealacsonyítóan állt hozzánk, hogy ledöbbentünk.
Amikor a dohányzást illető kérdésére nemmel feleltünk, akkor azt közölte,
hogy ez mindkettőnknél allergia, és allergia ellen írt föl gyógyszert.
Amikor mondtuk, hogy tudomásom szerint nem vagyunk azok, s hogy már úgy kínoz a köhögés, hogy az egész utca ezt hallgatja, felírta a Coderitet.
- A lányom jelezte felé, hogy a laboreredményét átküldte neki a labor, s ha kérhetné, nézze meg, mert állítólag a süllyedése nem a legjobb, az volt a válasza, hogy keveset iszik...
Amikor a lányom elmondta, hogy két hét óta milyen mennyiségű folyadékot fogyaszt, elkezdett vele kiabálni, miközben még a lányomat gyanúsította meg, hogy fölemelte a hangját, holott ez nem volt igaz.
Ha hangosabban beszélt, az akkor történt, amikor nekem "tolmácsolta", amit nem hallottam meg, s nekem mondtak.
- Ezek után itt vagyunk, s nem értjük, hogy mindez így miért történik meg velünk?
Egyértelműen arról van szó, hogy nem kívánatos betegek vagyunk ebben a rendelőben, ami ha nem lennénk ilyen állapotban, nem esne így, de ebben a helyzetben baromi kiszolgáltatottnak érezzük magunkat.
Ezektől az emberektől sokkal több megértést és segítséget kaptunk a gyógyszerésztől.
Nem mertem a saját szakállamra gyógyszert váltani, hogy a lányoméból folytassam a "kúrát", nehogy utána azt vágja a doktornő a szemembe, de így nem akarunk maradni.
Egy időben elkezdett "fölszakadni" a köhögéstől egy kevés váladék, de újra
visszatértek a kínzó, száraz, görcsös rohamok, s ez már elviselhetetlen mindenkinek.
Nem tudom, elkezdjem-e szedni a Coderitet és az Aeriust, hiszen az allergia nem okozhatta azokat a lázas tüneteket, ami a kezdetekbeli köhögéssel párosult.
Még a szemészorvos is azt mondta, hogy felsőlégúti lázas megbetegedés, s ahhoz "társult" a kötőhártyagyulladás is.
Szinte letaglóz minket ez a kór, s emberek közé sem mehetünk.
A helyettesítő doktornő pedig azt mondta, hogy egy hét múlva menjünk vissza a eredeti doktornőhöz, s az majd allergia vizsgálatra küld.
- Mindezt olyan "gyógykúrák" után, ami egyikünknek 5 db Cedaxot, a másikunknak pár napi 250 mg-os Semicilint foglalt magába lényegileg, amit nem tudtunk folytatni sem.

- Szépen kérem Önt, segítsen abban, hogy miként lehet valamiképpen enyhíteni házilag ezen?
- Egy jóindulatúnak tűnő gyógyszerész meggondolandónak tartotta a Coderitet szedni, amennyiben lerakódott, fel nem köhögött váladék van a légutakban, ha először eleve antibiotikumos kezeléssel élt a doktor.

Tudna segíteni érdemi tanáccsal?
Nagyon szépen megköszönném, mert ez már bírhatatlannak tűnő.
Tisztelettel és üdvözlettel!