légszomj

... amelynek hatására megszüntek a pánikrohamaim. A felírt gyógyszert körülbelül fél évig szedtem, majd az orvossal egyeztetve abbahagytam. 2010 tavaszán egyik reggel arra keltem, hogy nem kapok levegőt (nem tudtam mély, nyugtató levegőt venni), ezt követően ismét felkerestem a háziorvosomat, aki a belgyógyászatra utalt be, ahol megvizsgáltak, de nem találtak semmilyen eltérést, majd megkérdezték, hogy szedtem-e valaha nyugatót. Mivel korábban már szedtem, így abban maradtunk, hogy ismét próbáljam meg. Ez megint hatott, ismételeten körülelül félig évig szedtem, majd abbahagytam. 7-8 hónap elteltével egyik pillanatról a másikra ismét azt éreztem-ennek már több,mint 1 éve-, hogy nem tudok levegőt venni. Orvoshoz már nem mentem, mert együtt tudok vele élni, illetve egy elég sűrű éven vagyok túl (utolsó vizsgaidőszak az egyetemen, szakdolgozat írás, államvizs
ga, munkakeresés stb.),és ennek tudtam be az állapotomat de mostmár szeretnék egy pontos diagnózist.
A kérdésem az lenne, hogy mégis mi bajom lehet, mi okozhatja, milyen úton induljak el? Pszichiátria, belgyógyászat, vagy más?
Válaszát köszönöm!
Máté
Ui.: nincsenek pánirohamaim, nincsenek félelmeim, normálisan élek (bár elég sok a stressz), egyszerűen csak nem kapok rendesen levegőt! :D


VÁLASZ


A pánikbetegség diagnózisa a pszichiáter feladata. Én nem vagyok biztos abban, hogy ez már pánikbetegség, de minden bizonnyal a szellemi-lelki túlterhelés következménye. Ebben is legjobb ellátást a pszichiáter biztosíthatja, ha önmaga nem tud valamilyen autogén tréninggel segíteni.