olyan érzésem van, h meghülyültem bolond lettem

Tisztelt Doktor Úr!!!!
Én egy 19 éves fiú vagyok, 2009. január 16-áig boldog voltam, volt személyiségem, barátaim, munkahelyem, most jelenleg ott tartok h nem tom mi tévő legyek, olyan érzésem van, h meghülyültem bolond lettem, zavarodott. Január 17.-én kezdődött minden, elmentem Pestre egyik haveromhoz bulizni, elszívtunk egy cigit és megváltozott minden.... Eddig mikor szívtam, elég sokszor zavarodott voltam de mégis jó volt és azért tudtam, h mi van velem, igaz akkor is néha hülyeségeket mondtam meg úgy viselkedtem mintha nem lenne eszem, de az is csak pár napig tartott. Most viszont még ez az érzés bennem van. A problémák akkor halmozódtak, mikor bementem munkahelyemre. Akkor a kollégák már észre vették h valami baj van velem, mivel senkihez sem szóltam csöndben végeztem a munkámat. Ha valamit kérdeztek akkor is tök hülyeséget mondtam olyan buta beszólást. Tisztára úgy viselkedtem mint egy megzavarodott ember.... és ez egyre jobban eldurvult mivel gondolatban azon gondolkodtam, csak azon járt az eszem h engem örültnek néznek, bolondak. A műszak végén már a
munkatársaim a hátam mögött olyanokról beszéltek egymással, h ez bekattant ez sanaxon él, drogos. és ez persze csak még jobban rontott a helyzeten,mivel még jobban azon gondolkodtam h most mindenki bolondnak néz. persze saját magamon nem is segítettem, mivel nem szóltam vissza
mert féltem h még hülyeségebet mondok nekik, de a tekintetemen is látni lehetett, h valami nem okés. Alig vártam, már h vége legyen a műszaknak. Letelt egyből mentem a buszhoz. Hazaértem, egyből bementem a szobámba és aludtam, arra gondoltam h ha elalszok felkelek akkor már normálisan kelek a régi Petya pattan ki az ágyból. DE NEM! Felkeltem még a tv ét sem kapcsoltam be zenét sem raktam be.... Felléptem msn re, rámírt egy srác akivel sexelei szoktunk nagyon megkedvelt, ő egyből levágta h valami nem
stimmel velem mivel neki is összevissza írogattam, kifogásokat találtam h este ne találkozzunk... Ő azt mondta h békén hagy már látja h fáradt vagyok... Megkezdődött a 2. munkanapom, természetesen ugyanaz a kedvtelenség
zavarodottság fáradtság jelentkezett. Elindultam a munkahelyemre, két munkatársam a szomszédom ők már tudták h valami nem stimmel mert előző nap már a gyárban mentek a dolgok h én bekattantam. Egyre rosszabb volt. Nem
szóltak hozzám, én se hozzájuk. Mikor megkezdődött a műszak azt vettem észre h a kollega direkt kérdezget, tudta h hülyeségeket fogok neki válaszolni. Ott röhögött a másikkal. és direkt szándékosan halkan mondogatta neki h ez bolond. Egyre jobban ment az idő egyre több ember tudta meg a gyárban h valami nem okés ..... Műszakvégére annyira sokat
gondolkodtam ezen a dolgon h bolondnak hisznek h már tényleg kezdtem magamról is elhinni h az vagyok... De tudom h nem,de mégis úgy viselkedek mintha az lennék... Délután mikor hazértem megint lefeküdtem nem ettem semmit, aludni nagy nehezen tudtam mivel azon agyaltam egész végig h meddig lesz ez így és hogyan tudnám helyre hozni de mivel egyre többet gondolkodtam egyre nehezebb volt. Este mikor felkeltem megint fellépet a sexelgetős haverom, és ismételten leráztam, megint a hülye kifogással h fáradt vagyok és nincs kedvem most semmihez. Ki is lépet msn ről! Megint egy új nap, nem változott semmit, ugyan az a melóban mindenki rám néz és szörnyülködik azon h mennyire magam alatt vagyok, és éreztem h még az az üres tekintet a fejem amit ilyenkor mikor csak gondolkodok milyen lehet még saját magamtól is megijednék. Gondoltam h a kollégák mit gondolhatnak, mikor jött a váltás akkor odajött a haverom gyerekkori haverom, és vele sem tudtam semmiről beszélni egyszerűen már nem mertem neki mondani olyan dolgot ami miatt még hülyének nézne. Láttam rajta h ő már tud róla h valami nem stimmel, mivel már a másik műszak is arról
beszélt h van egy zakkant a B műszakban. A haveromon láttam azért h ideges ez miatt h így viselkedek. De azért rendes volt és nem szégyellt h sötétnek néz a gyár. Mikor hazamentem szinte ugyanaz, alvás msn, fellépett megint a sexelgetős haverom. Mostmár tudtam h muszály lesz lehívnom, mivel ha így folytatom elveszítem, fél órát kellett könyörögnöm h már lejöjjön. Lejött, én abban reménykedtem h legalább nála önmagamt fogom adni és nem elszek zavarodott, de tévedtem. Beszélgettünk igaz nem annyit amennyit régen, és neki estünk egymásnak h majd sexelünk igaz annyira nem izgultam fel sexuálisan h egyszerűen a haveromon látni lehetett h ezt zavarja, akkor megmondtam h nekem most nem okés mert nem érzem jól magamat. Hazament. Azóta jelenkezik h mennyire szeret meg imád, de ha találkozót kérek jöna kifogásaiva.... Számomra ez volt a legmélyebb pont. Jött az utolsó előtti munkanapom amikor már annyira eldurvultak a dolgok h tették a megjegyzéseket h jó lenne ha elmennék, leszámolnék mindenki ellenséges lett, valaki csak bunkón viselkedett de valaki elég rendesen célzott "én mit keresek itt". és persze én nem szóltam vissza,
mert nem mertem. Én tudom, h ez nem én vagyok, mivel én sohasem hagytam magamat nagy pofás voltam mindig mosolyogtam most emg úgy érzem magamat mint egy szar darab... jött az utolsó nap mikor már agyilag annyira kifáradtam a sok hülye gondolataimtól h mindenki hülyének, utálnak .... Nagy nehezen letelt a műszak igaz már alig alig köszöntek tőlem el az emberek. Délután lejött az unokatesóm, ő is tök megváltozott mivel a haverom aki velem dolgozik már értesítette h valami nem stimmel velem. Igaz láttam rajta h próbálja tetetni h nem néz bolondnak de mégis úgy éreztem h annak gondol..... Mivel úgyis viselkedtem vele... Nála még durvább volt mivel elmeséltem neki, h kezdem bolondnak érezni magamat. Ő azzal nyugtatott h csak átmeneti állapot. Mondta h szombaton berúgunk és minden vissza áll a régi kerékvágásba, bár én tudtam h melóhelyemre már nem megyek mert nem tudnék ott dolgozni. Elérkezett a szombat lejöttek hozzám ketten, elkezdtünk inni, de ugyanúgy kedvtelen voltam meg szomorú és már ők is úgy bántak velem mint a hülyével, akármit mondtam annyit mondtak h jah jah... Igaz megis értem mert nagyon sok hülyeséget hordok össze, aminek nincs értelme. Felmentünk egy partyhelyre h majd az feldobja a hangulatot, hmm igen fel is dobta lötyögve táncolt mindenki, úgy éreztem h én húzzom le a társaságot. Hazaértünk nem beszéltem úgy éreztem h nincs témám nincs miről beszélni h
én kattant vagyok és ugyis csak azt gondolják, h hülyeségről beszélek... Lefeküdtem, reggel már ébresztenek, h megyünk uszodába, majd az helyrehoz, nem volt kedvem menni, tudtam úgysem lesz jó, d azért elmentem. Hát nem volt jobb a helyzet ugyanúgy kussban ültem mint egy bekattant ember... És azon agyaltam h ez miért van, én nagyon jól elvoltam unokatesómmal minden megbeszéltünk sokat röhögtünk visítottunk most meg kuss és kuss... Félek h elfogom őket veszíteni ha így folytatom.... Annyira volt az
usziban, h szinte nem is úsztunk csak ültünk a szaunában vagy feküdtünk. Gondoltunk egyet és inkább hazamentünk azaz lejöttek hozzám.... Uncsitesom megakarta nézzetni a haverommal a GOTHIKAT h az mennyire jó film én már láttam, és tom h mirről szól... Szóval tudom, h miért pont az akarta
megnézetni a haverommal. Megnéztük. Igaz én nem néztem mert csak ültem és azon agyaltam.... a szokásoson...Meg persze jött a hétfő egy újabb munkanap... El is érkezett az a munkanap, uncsitesom, felkísért a buszhoz. Felszálltam de alig köszönt valaki szinte senki inkább rám se néztek, leültem és kussban vártam h odaérjünk, e közben ugyanúgy csak gondolkodtam..... Bementem és ahogy megláttam a sok embert odamentem a fönökömhöz és mondtam neki h szeretnék mára szabit kérni holnap meg megyek betegállományba...igen csak ú bunkok h keresem meg a műszakvezetöhöz, annyira zavarban voltam, meg összezavarodtam most mit mondjak miért megyek haza....
Odamentem megkérdeztem h ma szeretnék egy nem tervezett szabit, holnap meg megyek betegállományba... Erre ő h nem nem mehetsz, mondom de nagyon fontos megkérdezte h miért én erre azt feleltem h nem érzem magam jól kivizsgáltatom magamat. Mondta jól van de h ne számítsak semmi jóra, azaz h én már nem jövök többet vissza. Elköszöntem és hazamentem. DE tényleg még ez az üresség. Már azon agyaltam anyumnak mit mondok, tudtam h kiborul.. Mikor hazajött megkérdezte h h h én itthon összevissza beszéltem neki h létszámleépítés lesz holnap megyek táppénzre már magam sem tom mit mondtam annyira összezavarodtam h mit
mondjak. Ma is alig ettem valamit, sokat cigizek, alszok, félek h ha ez így megy anyukámat kikészítem. Másik nem akarok holnap orvoshoz menni mert még beutaltad az idegosztályra.. Én tudom, h nem vagyok bolond vagy mégis.... Kérem segítsen, gondoltam inkább ide leírom minthogy bemenjek egy orvoshoz, aki teletöm gyógyszerrel... Nem akarok gyógyszerfüggő lenni, nem akarom h papíromon. Anyumnak ezt nem merem elmondani, félek h mindjobban kiborul, igaz tudom h most ha egy hétig is táppénzen leszek, köv. héten felmondok én nem tok ott maradni és dolgozni olyan emberek közt akik bolondnak néznek.... Kérem segítsen, segítsetek..... Köszönettel