Önbizalomhiány

...Egyetemet végzett, jó tanuló volt, jó állása van, jól keres. Élettársi kapcsolatban él, boldog szerelemben. 25 éves. Nemcsak szerintem, aki elfogultsággal vagyok vádolható, de mások szerint is nagyon szép lány. Sok szeretetet kap. A kettőnk kapcsolata jó. Minden oka meglenne rá, hogy boldog legyen.
Ő pedig nem az, mert elmondása szerint sokat szenved attól, hogy nem elég szép, mert van egy kis felesleg a hasán. Gyakran sír miatta. Szenved. 170 cm, és 53 kiló! Karcsú, nagyon jó alakja van. Gyakran sír, amikor találkozunk, ez mindig téma.
Nem értem, hogy fiatal, szép életét hogyan teheti ezzel tönkre. Hogy sírhat ennyit valamiért, ami nem is létezik? Ez vajon belefér a szokásos "lányos hisztibe" vagy több annál? Kíváncsian várom a véleményét.
VÁLASZ:
Kedves levélíró!

A lánya már felnőtt, a saját életét kellene élni. De valami akadályba ütközött.
Értem, hogy Ön aggódik, de ezzel nem tesz jót Neki. Neki kellene segítséget kérni, ha úgy érzi ő is, hogy ez így nem jó.
És Ön vonuljon vissza, a pusztán megfigyelő anya szerepébe.
Lehet, hogy a lányának meg kellene találni a saját, a szüleitől már nem függő saját egyéniségét.

Üdvözlettel: dr.Lajtavári László