• Ónodi-Szűcs
    • Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

      Ónodi-Szűcs: több fejlesztés, magasabb bér

    • Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

      Teljesítmény helyett eredményalapú finanszírozás

    • Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

      Számvetés az Arénában: Ónodi-Szűcs Zoltán

  • EBP
    • Megújul az országos pulmonológiai intézet

      Megújul az országos pulmonológiai intézet

    • Mitől lesz szuper a szuperkórház?

      Mitől lesz szuper a szuperkórház?

    • Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

      Rákosmente rendelőjét is fejlesztik

  • EESZT
    • Nem elég rugalmas  az e-recept

      Nem elég rugalmas az e-recept

    • Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

      Hekkerek tarolták le a lett egészségügyi rendszert

    • EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

      EESZT - az egészségügyi ellátás új dimenziója

Idegösszeroppanásra gyanakodva

Orvos válaszol 2014.09.08 09:10

Jó napot,

Szeretném megkérni Önt/Önöket,hogy segítsenek abban,hogy el tudjam dönteni,hogy orvosra van-e szükségem.

Én egy 27 éves lány vagyok németországban élek. Sok nehézség ér amin nehezen vagy egyátalán nem tudok túl esni. Probálok mindig a talpamra állni de sajnos olyan mintha nem lennék önmagam...

... Nincsenek alvászavaraim csak nehezen kelek és bármennyit alszom mindig fáradt vagyok, bár ehez hozzá tenném,hogy össze vissza alszom...nem nagyon tudok rendszert vinni az életembe.Minden nap fáj a fejem,a szív tájékon sokszor érzek fájdalmat, volt,hogy a fájdalom már a földre kényszerített, de a legtöbbször csak nyomást és egyszer-egyszer eröös dobogást érzek.Rossz a közérzetem, olyan mint ha képtelen lennék a boldogságra .... pedig nagyon szeretném.Agresszív leszek könnyen,kiborulok....nem tudok gondolkodni és helyes döntést hozni. Nincs idöm semmire, állandóan rohanok. Sokat sírok, nem látok ki utat és sajnos a halál is megfordult a fejembe töbször.Életképtelennek látom magam és sajnos senki sincs akivel ezt megoszthatnám vagy segítségül tudnék fordulni.
Még valamit hozzá tennék. Édesanyám születésem óta beteg és 17 éve él ideggyógyintézetben.Skrizofénia.Hátha segít.
Sajnálom ha hosszadalmasan írtam le,de reméltem,hogy minden sorral csak segíteni tudok, hogy segíthessenek.
Elööre is köszönöm a segítséget.


VÁLASZ


Kedves Beus!

Elnézést a késői válaszért, de körházban voltam, nem jutottam internethez.
Ami az sch.-ra való utalást illeti, javaslom, hogy felejtse el, legalábbis genetikai értelemben.
Magam részéről nem hiszek abban, hogy az sch valami önálló, tisztázatlan oku betegség lenne.
Inkább érzelmi, gondolkodási zavarok variációiról van szó, ami persze nagyon komoly hatást gyakorol a környezetre és akár önmagában is indokolhatja az érzelmi problémáit, testi tüneteit.
Egy gyerek számára az anyai biztonság, a megbízhatóság, a mintaadás alapvető fontosságú, nagyon nehéz egészségesen fejlődni mentális értelemben enélkül.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy édesanyja "betegsége" ilyen tünetekkel járt, lehet, hogy pont fordítva volt.
Az élet egy rejtély, tele megválaszolatlan kérdésekkel és bizony nagyon nehéz egy biztonságos, örömteli, szabadságérzéssel, önmegvalósítás érzésével járó életet kialakítani - mindenkinek.
Nem Ön a hibás ezért. Sajnos a XX. században alapvetően megbomlott az egyensúly a technológiai innováció és a humán inno váxió között, amíg a technológia rakétaszerű gyorsasággal száguld, az emberi tudatosság fejlődése megrekedt, sokak szerint a középkor színvonalán állunk.
Nincs bajom a technológiával, hanem annak humánus tartalmatlanságával, ami bennünk - érzékeny emberekben - a feleslegesség, a lelketlenség, a szabad egyéniségek kialakulásának ellehetetlenítését válthatja ki.
Bizonyos vagyok abban, nogy sokkal többet kellene foglalozni az őnismerettel a valódi ( azaz kretív) emberi kapcsolatokkal.
Vlami nagyon elromlott, az én szerény véleményem az , hogy a XX.század történései egy valaha volt civilizáció és kultúra végét jelentették és azóta dermedt csend uralkodik; telei félelemmel, gyűlölettel, bizonytalansággal, bizalmatlansággal és ezek az súlyos akadályok gátolják egy már a harmadik évezred mentális paradigmájának kialakulását.
A válságunk súlyosabb, mint gondolnánk, kérdéses, hogy mennyire leszünk képesek megfelelni a globalizálódó világ kihívásainak, azaz az evolució képes lesz-e folytatódni egy új típusú ember kialakulásával, vagy lassú halódás kezdődik.
Nem riogagtni akarok, de komolyan veszem az élő ember szorongásait, félelmeit, tehetetlenségét.
Vajon észrevesszük-e, hogy mindezt egy virtuális, gépszerűen működő ember tömeges megjelenését használja ki egy önző, elszabadult, öntörvényű, rideg, hideg érzéketlen technológiai innováció száguldása, amiből mi csak kiszorulunk, feleslegessé, gyakran nevetségessé válunk.
Ebből csak tragédia lehet, az ember az univerzum része, ugyanazok a törvényeink. A technológia mai fejlettsége már bőven biztosítja egy élhető, szabadabb, felelősségteljes egyéniségek kialakulását.
Vajon tudjuk-e, hogy mennyire nehéz változni, különösen a mentalitásunkon, hátunk mögött a feldolgozatlan huszadik század borzalmaival, amiből felébredni nagyon nehéz.
Elnézést, hogy nem reagáltam a valószínű kapcsolati, egzisztenciális gondokra, csupán jelezni akartam, hogy a szerzett tulajdonságaink bizony öröklődhetnek és felelősek vagyunk a következő generációékért, melyek egyre intelligensebbek, egyre differenciáltabb mentális működésűek.
Ki fog mintát adni nekik, ki adja meg az egyéniségük kialakulásához szükséges biztonságot.
Szerintem most ez a legfontosabb kérdés, erre kellene összpontosítani és könnyen lehet, hogy ez az önmagunkon végzett "munka" minket is felszabadít, kiszabadít a szorongás, bizonytalanság rabságából, újra élő, kreatív lények leszünk, akik tisztában vannak azzal, hogy már maguk is lassan Teremtővé váltak.

Együttrzéssel: dr.Lajtavári László

Lapszemle

Legolvasottabb cikkeink