5. A DualDur módszer

Az eddig megismert betegségeket általában többféle diagnosztikai módszerrel lehet felismerni: léteznek direkt és indirekt megoldások is. Az indirekt módszer választ feltételez a megfertőzött gazdatesttől, és ezt figyeli meg, a direkt vizsgálat pedig közvetlenül a kórokozó jelenlétét mutatja ki a szervezetből, általában valamilyen szövetből, testfolyadékból vett mintában.

A Lyme-kór okozóját azért nehéz közvetlenül kimutatni, mert az azt okozó Borrelia baktériumtörzsek rendkívül sérülékenyek. Emellett sok kórokozóhoz képest rendkívül kis számban vannak jelen.

A bakteriális fertőzéseknél használt szokásos módszer a tenyésztés, de a Borrelia klinikai mintából való kitenyésztése hosszadalmas folyamat, általában a legjobb esetben is 20% alatti sikerességű és a klinikai értékét csökkenti, hogy akár többhónapos eljárás lehet.

Ráadásul, ahogy a Borrelia kikerül az emberi testből, sérülékeny lesz, megfelelő környezet híján gyakorlatilag a mintavétel után pár másodperccel elpusztulhat, még a DNS is olyan mértékig károsodhat, hogy kimutathatatlanná válik.

Pedig a kórokozó már a fertőzés egészen korai szakaszában jelen van szinte az egész szervezetben, még mielőtt az immunválasz kialakulna. Már akár négy órával a kullancscsípést követően megjelenhet a vérben, és a betegség teljes folyamán, annak hullámzó alakulása során – kisebb-nagyobb koncentrációban – jelen is marad.

A többi Spirochéta-fertőzéssel való összehasonlítás alapján, ahol a rendkívül nagy koncentráció (pl. visszatérő láz, febris recurrens) mindig együtt jár a tünetek súlyosbodásával, a XIX század végi adatok alapján még azt gondolták, hogy a Lyme-kór tünetei mögött álló Borrelia csak tranziens módon van jelen a vérben. Ennek következtében egészen a közelmúltig nem jutott el a klinikai gyakorlat szakaszába olyan direkt laboratóriumi eljárás, ami a legkönnyebben hozzáférhető mintákat (vizelet, vér) használná a diagnózis alátámasztására.

Speciális tünetek esetén, nem rutinszerűen az invazívabb mintavételi módokkal (lumbálpunkció, szinoviális folyadék mintavétele) nyert mintákat is alkalmaznak a fertőzés megállapítására.

A 2010-es évek óta egyre több tanulmány lát napvilágot, amelyek állati modellekkel vagy humán kvantitatív PCR vizsgálattal mutatták ki a szövetekben és a vérben jelen lévő Borrelia mennyiségét. Ezekből kiderül, hogy a baktérium már a kezdeti szakaszban is a vér és nyirokrendszert használja a terjedéshez, és a fertőzés teljes folyamán milliliterenként több tíz- és százezres szint között változik a kórokozók számossága.

Ez felvetette azt a lehetőséget, hogy a több mint egy évszázados tudást felülvizsgálva, mégiscsak alkalmas a vér is a Borrelia-fertőzés kimutatására, a betegség bármely stádiumában, és így a probléma a vizsgálati módszerekben, nem pedig a kórokozó hiányában gyökerezik.

Kis alanyszámú vizsgálatokban, a rutinvizsgálatokhoz képest bonyolult előkészítési folyamatokkal 50% fölötti szenzitivitást sikerült elérni PCR módszerekkel, valamint MALDI-TOF vizsgálattal. Ezek azonban még kutatási fázisban vannak. A folyamat további megismerése, a minta feldolgozásának egyszerűsítése, valamint a szenzitív kórokozó védelme és koncentrálása és a tartósítása is szükséges a rutintesztekhez. Nem ismert továbbá, hogy egyetlen kórokozó örökítőanyagának kimutatása megfelelő képet ad-e a jelenleg fennálló fertőzésről, illetve, hogy a DNS/RNS jelenléte alátámasztja-e a klinikus által felismert tüneteket. Magyarul további klinikai vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy Lyme borreliosis betegségről, vagy pusztán Spirochetaemia, Bacteriaemia állapítható-e meg. Ebben az értelemben érthető az a megállapítás, hogy a Lyme borreliosis klinikai diagnózis, de a laboratóriumi tesztek, statisztikák segíthetik ezt a folyamatot.

Spirochéták vizsgálatára 1909 óta tudományosan elfogadott, leközölt eljárás a sötétlátóteres mikroszkópia. Rutin eljárásban elérhető vérminta esetén a rendkívül kevés kórokozó jelenléte mellett további gondot okoz a Borrelia sérülékenysége, valamint az alakos elemek öregedése, a műtermékek (pszeudospirochéták, myelin figurák) keletkezése is.

A DualDur^® sejttechnológiai folyadék és előkészítési módszer megoldást jelent a fenti problémákra, és natív, nem fixált, koncentrált vérmintában lehetővé teszi, hogy direkt vizsgálati módszerek bizonyítsák a sértetlen kórokozó jelenlétét, még a szerológiai reakció kialakulása vagy a tünetek hangsúlyosabbá válása előtt, vagy olyan esetekben, amikor van ugyan ellenanyag, de az a kórokozóhoz kötött és a vérmintában kimutathatatlan. Ez az eljárás négy milliliter, vagyis négyezer mikroliter vérből egyetlen, 30-50 mikroliternyi cseppbe sűríti össze a Borrelia baktériumot.

A vizsgálatot a Johan Béla Országos Közegészségügyi Intézet (OKI, ma Nemzeti Népegészségügyi Központ – NNK) Szerológiai Laboratóriumában fejlesztették ki, és végeztek vele több tízezer mérést.

A DualDur^® folyadék és módszer használatának validálására prospektív, multicentrikus klinikai vizsgálatot végeztek 8 közép-európai vizsgálóhelyen, 400 alany bevonásával.

A vizsgált módszerek közül a kiemelkedő volt a DD folyadék és módszer alkalmazása utáni Automatikus Sötétlátóteres Mikroszkópia (Artificial Intelligence Microscopy - AIM) 96%-os pozitív prediktív értékkel (PPV). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Lyme-kór gyanújával orvoshoz kerülő páciensek esetében a fertőzöttek közel teljes egésze azonosítható. A rendelőkben és a klinikákon Lyme-tünetekkel jelentkező betegpopuláció számára tehát ideális elő-szűrővizsgálat a DD folyadék – AIM kombináció. A negatív karon végzett vizsgálatok pedig 80%-os specificitást mutattak.. A módszer statisztikai elemzése választ ad arra is, hogy a vérmintában megtalálható Borrelia mennyisége/kvalitásai alátámasztják-e a páciens tünetes állapotát, és lehetőséget ad kezelés utáni ellenőrzésre is.

Ezek alapján a DualDur^® reagens és módszer  sokkal biztosabb, precízebb és gyorsabb diagnosztizáláshoz és a terápia kialakításához, hatékonyságának ellenőrzéséhez segíti az orvosokat, amire a Lyme-kórnál égető szükség is van.