... Azóta eltelt 3 év, nem járt szakemberhez, látszólag újra "normálisan" viselkedett, bár zárkózottabb lett. Azt el kell mondanom, hogy azelőtt sem beszélgettünk sokat, de mostanában már alig szól hozzám. A karján újabb vágások nyomát fedeztem fel és egyre különösebben viselkedik, ez eddigieknél is zárkózottabb, úgy tűnik, hogy céltalan és kétségbeesett, egyre kevesebb barátja van, pedig azelőtt imádott velük lenni. Az írást, a rajzolást és a táncot is abbahagyta. Hosszú órákig ül a sötét szobájában és kisírt szemekkel jön ki onnan, viszont velem nem akar beszélgetni és segítséget sem akar kérni.
Újra valami baja van? Mi tévő legyek? Nagyon aggódom, hogy hülyeséget fog csinálni! Válaszát előre is köszönöm!
VÁLASZ
A kamaszok körében az önbüntetés egyik jellegzetes formája a falcolás. A megoldhatatlannak látszó problémák miatt érzett bűntudati feszültséget
próbálják ezen a módon enyhíteni. Mindenképpen javaslom, hogy ismételten forduljanak szakemberhez, aki segíthet gyermekének megérteni és kezelni a számára nehéz helyzeteket.