Elmetegség, magány?

... Mikor még tinédzser volt, úgy 13 év körüli, tipikus lázadó gyermek volt. Igen magábafordult, de sok hullám összecsapott akkor sajnos a feje és a család feje fölött is, így megértettem a viselkedését. De azon kaptam, hogy (elmondása szerint) szellemet idézett... Ez engem felettébb megdöbbentett, igazából szkeptikus vagyok ilyen téren.. De ez nem is lenne probléma, minden gyerek kipróbálja, minden esetre a legtöbb, nem igaz? Csakhogy egy nap égést láttam a karján. Mint kiderült, valami zenészt "idézett meg",és az ő monogramját égette a karjába. Kérem, ez nem normális dolog! Beszélgettem vele erről a dologról.. Nem írok le részleteket, és vagy egy olyan érzésem, hogy ő sem volt teljesen őszinte velem.. Azt mondta, napi szinten nagyon hosszú ideig "beszélt" az illetővel. És mint későbbiekben kiderült, évekig. Mivel napokban beszélni szeretett volna velem. Meglepődésemre erről a témáról. A lányom jelenleg 18 éves.. és elmondta, hogy ez a szellemesdi legalább 2 évig folyamatosan zajlott.. Elmondása szerint már "kitisztult az agya" ilyen téren, és hogy már ő sem igazán hisz az ilyenben, ámbár valami mégis zavarja. Hiába érzi azt, hogy a szkepticizmus útjára lépett, ha tegyük fel annak az illetőnek a képét látja, frusztráltnak érzi magát, mintha ott lenne vele és látná őt... nem igazán tudom kezelni ezt a helyzetet, nem tudom, mit tegyek. Tény, hogy a gyermekem elég depresszív alkat, nagy nyomás alatt van, sajnos sok stresszhatás éri, és mindig is a "csendben szenvedő" típus volt...egyszerűen nem tudom, mit tegyek.. Kérem, segítsen!


VÁLASZ


A kamaszkor a személyiség fejlődésének egyik legproblémásabb időszaka. Az identitásválságtól, a felnőtté válás nehézségein át a szexuális érésig nagyon sok új helyzettel kell a fiataloknak megbirkózniuk.
Mindezt nehezíti a a családi instabilitás, a bizonytalanság érzése. Ilyenkor előfordulhat, hogy a magányos gyerek jobb híján egy fantáziaszeméllyel helyettesíti a reális világából hiányzó bensőséges emberi kapcsolatot.
Általában az érett személyiségű fiatal felnőttnek már nincs szüksége "szellem" barátokra.
A tartós hangulatzavar azonban mindenképpen kezelésre szorul, mivel hosszútávon rontja az életminőséget.
Javaslom, kérjen személyes konzultációt.