...Gyomorrákja volt és mivel egy lakásba éltünk ezért végigkellett néznem a hosszu szenvedését és a halálát.Azóta állandóan rosszulléteim vannak ,nagyon gyorsan ver a szivem 110 et percenként, nem kapok levegőt, zsibbad az egész testem,nem tudok enni, és állandóan azon rágódom hogy mi lessz velem ,megfogok halni ,,és ezek az érzések reggeltől estig tartanak.szerencsére aludni tudok,de éjszaka is vannak olyan érzéseim hogy felakarok ébredni és nem tudok ,ilyenkor levegőt sem tudok venni ,de mikor sikerűl felébrednem akkor megszünik ez az érzés.Mikor nagyon rosszul vagyok napközben xanaxot szoktam bevenni egyet kettőt 0,25mg-ost.Ettől egy kicsit jobban leszek de csak rövid ideig.Állandó feszültség az életem pedig családom van kislányom ,férjem édesanyám akiknek szükségük van rám.Ön szerint mi lehet velem? Már atto
l is félek hogy a szivemmel van baj.Ön szerint mit tegyek?Nagyon elvagyok keseredve.Előre is köszönöm őszinte válaszát.
VÁLASZ
Kedves Kérdező!
Tudja, Ön becsületesen elkísérte édesapját a halál felé vezető szenvedés útján, de erre nem volt lelkileg felkészülve.
A zavar, ami önnél jelentkezik még orvosilag is diagnosztizálható. Ugy hívják: "Poszttraumás Stressz Zavar" Ritkán alkalmazzuk, nem igazán értem miért, hiszen az életünk tele van stresszel.
Ön úgy jellemzi magát, hogy gyenge természetű.
Nem hiszem. Ön egy erős és érzékeny ember. Kiállta az élet nehéz próbáját. Kevesen teszik.
Arról nem tehet, hogy ezt sok szenvedést, főleg a halállal való találkozást nem tudta feldolgozni.
A halálfélelem az ember legősibb félelme. Mert tudatában vagyunk.
Túl kellene lépnie ezen, hiszen fiatal és nagyon sok még a dolga az életben.
Én inkább arra kérem, hogy ne tartsa Magát gyengének, ha egyszer emberi ! Higyjen nekem.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László