Bernipásztor

VÁLASZ

Tisztelt levélíró!

Az aggódás nem segít, (nem azt akarom írni, hogy a szándék lenne rossz, általában aggódni szoktunk, ennek mély okai vannak, kultúránkban teljesen elfogadott).
Amit az édesanyjáról ír számomra inkább megnyugtató, kevesen vannak, akik életük alkonyát támogató családi környezetben élik meg.
A hallucinációktól nem kell túlságosan megijedni, 89 éves korban már az elme is hanyatlik, a benne zajló külső és belső történéseket nehéz elkülöníteni egymástól.
Egyébként a hallucinációkat nagyon hatékonyan lehet gyógyszeresen csökkenteni, akár teljesen megszüntetni.
A halál életünk egyik legfontosabb történése, keveset tudunk erről, hiszen még nem mentünk rajta keresztül.
Talán azért is írtam, hogy ne aggódjanak, mert az aggódást ő is megérzi és ez csak fokozza a mentális zavart.
Próbálják elfogadni és ne betegségként értékelni. Persze ettől még nyugodtan szedhet hallucináció gátló gyógyszereket, csak kórházba ne utalják, mert ott már nem fog tudni alkalmazkodni az ismeretlen környezethez és hamarabb feladja.
A szeretet gyógyít a legjobban és ha ő a szeretetet érzi ( biztos vagyok abban, hogy szeretik) és nem azt, hogy valami baj lenne vele. (fogják fel úgy, mintha álmodna, az álom is egy hallucináció, sokak szerint az élet is)
Én most egy idősek otthonában nyitottam egy "Önsegítő Egyesületet") és látom milyen nyomorúságos nézni a halál felé menőket, magányosan, ahogy az ablaknál állnak egész nap és "nézik" az életüket.
Nyudodtan beszéljenek vele erről annál is inkább, mert őt is zavarják a hangok. Szerintem szívesen venné, ha elkísérnék egy járóbeteg pszichiátriai rendelésre.
Önök rendes emberek.


üdvözlettel: dr. Lajtavári László