... rossz agresszív gondolatok kísértenek.A fiam egy tünemény nagyon aktív és folyamatos figyelmet igényel ,de annyira meg vagyok ilyedve.
Egy nyugtató tipust veszek be ha nagyon elhatalmasodik ez az érzés.
nem tudom lehet hormonálisan 3 hete nem szoptatok és szedtem egy nem jó fogamzásgátlót amit abba is hagytam 2 hét után.
Iszonyat hogy amikor olyan rossz gondolat (hogy bántom )akkor rettegek.Soha nem tenném mert ilyenkor oda megyek megölelem és megmondom szeretem,csak miért van ez mit tegyek???Relaxálok amikor csak tudok és már tv-t sem nézek hogy ne teljen az agyam butaságokkal.Kérem segítsen!!!!!!!!!!!!
Egy fiatal imádó édesanya
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Nagyon anyuka párti vagyok és mindig elszomorodom, ha az Önéhez hasonló levelet kapok.
Ön ( és gyereke) nem ezt érdemli.
Egyértelmű, hogy egészséges, ösztönös anyai törekvés van Önben, de hát az ösztön már biológiailag rögzült az evolució évmilliói alatt.
Nagyon sokat nézem azokat a csatornákat, amik az élőlények túlélési, fajukat fenntartani akaró érző lények ( a legkönnyebben az emlős állatok utódnemzése, anyai ösztönei a faj túléléséért folytatott hihetetlen késztetés és gyakorlat a legkönnyebben érthetőbb és legalábbis számomra a " legmeghatóbb". És ennek súlya mindig is a nőstény- nő alapvető feladata volt és az ma is.
Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az újszülött, a kisgyerek " létrehozása", életben tartása talán a legmélyebb és legerősebb genetikai programunk, ami az evolúció során alakult ki, erősödött meg.
Az emberi civilizáció súlyos zavarát jelenti a számomra, ha egy anya az újszülött, pici gyerek nevelésének komoly gondjairól, a kétségeiről, a szoptatási nehézségeiről ír.
Pedig - higgye el - ez lenne talán a legspontánabb, leginkább ösztönös tevékenység.
Nyilván lehetetlen, hogy pont Önben ne működnének ezek a " tuti biztos" késztetések.
Biztos vagyok abban, hogy nem ezzel van a gond, hanem valami egészen mással, ami az Ön személyes életének ( gyerekkor, kapcsolatok, jelenlegi kapcsolat, társadalmi elvárásoknak való megfelelés) része.
Erről nem tudok semmit, de talán most nem is ez a legfontosabb.
Nem tudom, hogy tud-e valamit kezdeni a tanácsommal, de nagyon kérem legalább időnként töprengjen el rajta.
Önnek most semmi más feladata nem lenne, mint teljes éberségével az anyai teendőire ( amik spontának) koncentrálni. Most semmi más nem lehet fontosabb.
Egy dologban biztos vagyok, abban, hogy Ön biológiailag egészséges, amiről ír, ( alvászavar, altató szedése, szoptatási gondok, negatív érzések) valahonnan egészen máshonnan jönnek.
Azt javasolnám, hogy keressen kapcsolatot más kismamákkal, vagy kérjen néhány órát egy szimpatikus, nő és gyereket nevelő pszichológusnővel, aki lehet, hogy néhány beszélgetéssel " helyrebillenti".
Próbáljon ne figyelni sem a Másokból, sem Önmagából feltörő negatív érzésekkel ( nem vagyok jó anya, nem tudom ellátni a legfontosabb teendőmet) amik érthetők, de sehova nem vezetnek. Hagyja, hogy jelentkezzenek, de hagyja, hogy távozzanak és más érzések fognak megjelenni.
Nem beteg, nem kell agyon segíteni, ne fogadja el, hogy a környezetében lévő nők, mind kioktatják, elmondják, hogy nekik milyen egyszerű volt.
Nagyon- nagyon egyszerű ez az egész, csak egyetlen pillanatra értse meg magát, vagy fogadja el valaki más megértését és higgye el, minden rendeződik, az élet folytatódik - persze később más problémákkal.
Írjon, ha gond van, segítek.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László