ez az állapot a korábbi szorongásos állapot tünete?

... Végül aztán elmentem a körzeti orvoshoz, aki azonnal beutalt a pszichiátriára, illetve Frontint írt fel.
A pszichiátrián a Frontim mellé Citalopramopot kaptam. ( 2x0.25 Frontin, illetve 20 mg Citalopramot szedtem).
Három-négy hónap után kezdett normalizálódni a helyzet, fokozatosan abbahagytam a Frontint. Sajnos azonban egy dolog nem oldódott meg, nevezetesen továbbra sem tudok aludni. (Az igazat megvallva soha nem voltam jó alvó. 6 óránál többet anélkül, hogy felébredtem volna, évek óta nem tudtam aludni)
Pontosabban átalvási gondokkal küzdök. Ez annyit jelent, hogy elég könnyen elaszom, majd 2-3 óra alvás után felébredek és csak felületesen, amolyan szunyókálás módjára tudok visszaaludni, illetve néhány hete újabb tünetként jelentkezett a gyakori (3-4 alkalommal) éjszakai vizelési kényszer, ami valójában nem csak kényszer.
Próbáltam többféle altatót – Stillnox, Gerodorm – de ezekkel csak azt értem el, hogy továbbra sem tudtam aludni, viszont a másnap nagyon kába voltam.
Visszamentem a pszichiáterhez, aki azt javasolta, hogy 20 mg helyett szedjek 40 mg Citalopramot. Kb. 1 hónapja szedem így a gyógyszert de sajnos nincs nagy változás, pedig rendszeresen sportolok, amikor tehetem próbálok pihenni, illetve sokat lenni a szabadban.
Nagyon megkeseríti az életemet ez a „nem alvás", mert a napom nagy részét most azzal töltöm, hogy idegeskedem a kevés alvás miatt és így félek, hogy előbb-utóbb visszaesek a szorongásos állapotba is.
A kérdésem az lenne, hogy a Citalopram további szedése megoldás lehet az alvásgondra, vagy esetleg ez az állapot a korábbi szorongásos állapot tünete?


VÁLASZ


Tisztelt levélíró!

Sajnos nagyon sok embernél okoz gondot a gyógyszerek rendszertelen szedése.
Én közismerten nem vagyok a hive a pusztán gyógyszeres kezelésnek.
De alapvető szabály, hogy ha egyszer el,kezdte valaki szedni a gyógyszereket, akkor azokat pontosan az orvos utasítása szerint kell szedni. Ha önkényesen elhagyja őket, akkor kialakul egyfajta rezisztencia a gyógyszerrel szemben és második alkalommal már nem hatnak olyan jól.
Sajnos ez az egész pszichiátriai ellátás problémája. Az emberek súlyos gondok miatt szoronganak és depressziósak! Az állam nyilván nem változtat semmin, de az egészségügyi ellátásban nagyon kevés idő jut arra, hogy a "lélekkel" is foglalkozzanak. Ezért adnak hamar gyógyszert, de a gyógyszer csak a tünetet csökkenti, a mögötte lévő problémát nem.
A páciens kezdi jobban érezni magát a gyógyszerek hatására és azt gondolja miért szedje, ha már jól van és abbahagyja.
Bevallom Önnek én az antibiotikumokkal voltam így.
Úgy gondoltam, hogy csak nagyon indokolt esetben szabad szedni. De amikor már hosszú ideje fennálltak a tünetek méias elkezdtem szedni valamelyik antibiotikumot, de általában csak 1 szemet vettem be és utána abbahagytam. Hát ez a legostobább magatartás és még egy orvos is megteszi.
Azt javaslom, hogy hogy több őszinte beszélgetése legyen a problémáiról, ha muszáj a gyógyszer és valóban hat, akkor nagyon kérem nehogy abbahagyja.
És fontos az életmód ( a kapcsolatok, az étrend, a relaxáció, rendszeres mozgás) vigyázzon Magára!
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László