férjem is bele esett a játékszenvedély betegségbe

...21éve vagyunk házasok soha nem volt veszekedés köztünk szépen éltünk.Őneki mindene a gyerekek és én vagyok . Nem vagyunk gazdagok de nélkülözni sem kellet soha.Sajnos a munkája révén van elég szabad órája és elég volt egyszer-egyszer átmenni ebbe helységbe. Ő nem ismeri be de sajnos több mint valószinű hogy függő. Amikor ő mondta el kb.2 éve akkor már sajnos baj volt. Majdnem a munka helyébe került. Azota többször is megcsinálta ezt. Nagyon félek hogy egyszer elfogják bocsájtani, és akkor végünk mert semmit nem tudunk fizetni.Sajnos nem valószinű hogy tudna még ilyen állást találni mert a többséghez képest jól keres. Én már beszéltem vele csúnyán szépen ideig óráig minden jó és akkor megint valami kiderül,hogy baj van 23 év után most veszekszünk vitázunk. Engem ez nagyon megvisel és a két gyereket is mert ő nem volt ilyen. Nem bántott soha bennünket nagyon szeretik főnökei a kollegái. Másod állást is elvállalt értünk hogy még több jusson már évek óta. Minden hol helyt áll.Nekem a napjaim úgy telnek hogy vajon éppen pihen vagy játszik. Hiába hívom sajna ellenőrizni nem tudom.De mindig érzem ha valami van. Ő persze azt mondja nem függő nem is napi szinten megy havonta két havonta.Sokszor napokig pihenős esze ágába sincs, gépezni pedig itt is van ahol lakunk. Kérem adjon tanácsot!


VÁLASZ:


Kedves levélíró!

Köszönöm őszinte sorait. Olyan emberien, érthetően, szép magyar nyelven ír le egy jelenséget, amit betegségnek tartunk és " játék szenvedélynek" hívjuk.
A magyar nyelv az egyik legkifejezőbb nyelv, csodálatos ötvözete az értelemnek és az érzelemnek.
Érdemes belegondolni, hogy mit is jelent a játék szenvedély.
Próbálja különválasztani a két szót.
Mi a játék.? Az élet nagy adománya, amit sajnos csak a gyerekek élvezhetnek - egy bizonyos korig, de aztán komollyá kell válniuk.
És a szenvedély? A szenvedély maga a csoda, ami táplálja az életet, ami nélkül nem lehet élni. Szerintem mindent csak szenvedéllyel lehet csinálni.
Tényleg a sors tragédiája, hogy pont a két legemberibb, legtöbb örömet, boldogságot, önkifejezést okozó tulajdonságunk jelenik meg torzóként( betegségként), ami valóban romboló, szenvedést okozó és bizony nagyon nehezen megállítható.
Tudja minden fogalomnak kettős értelme van ( ezt mi paradoxonnak hívjuk) van egy szélsőségesen pozitív és egy szélsőségesen negatív jelentése.
Kérem próbálja ezt valahogy megérteni, mert akkor a férjét, akit oly régóta ismer és szeret ( ritkaság manapság) is jobban meg tudja érteni.
Az az érzésem, hogy az állandó elvárások, teljesítések, megfelelni akarás következménye, hogy a férje lelkében érezte meg, hogy eltünt az életéből két tápláló erő, a játék és a szenvedély.
És az elméje kitalálta a legrosszabb megoldást az ön és sajnos másokat is pusztító játék- szenvedélyt.
Próbáljon ezen egy kicsit gondolkodni. Elhiszem, hogy elégedett az életükkel, de vajon boldogak-e.? Úgy, mint amikor szerelmesek voltak. Akkor játékosan és szenvedélyesen röpködtek, mint minden szerelmes.
És ha ez eltünik az életből, akkor jön a baj.
Igaza van abban, hogy le kell állítani az önpusztító magatartást, de minél jobban küzd ellene, az csak rosszabb lesz.
Lehet, hogy több örömöt, játékot, szenvedélyt kellene belevinni az életükbe. Tudja, a nők ezt könnyebben megtalálják ( unokák, kertészkedés, akár kötögetés, a szomszédasszonyokkal való nevetgélés stb. során)
A férfiaknak nehezebb - talán ezért is élnek átlag 7 évvel kevesebbet. A játszani akaró gyerek és a szenvedélyesen teremtő Önmagunk elvesztése csak örökös hiányt teremt és tévutakra vezet.
Próbáljon ezen elgondolkodni, ha tényleg szereti a férjét.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László