Nem értem

VÁLASZ

Tisztelt 31 éves férfi!

Elnézését kérem, hogy ennyire késik a válaszom, most jöttem ki a kórházból, szerencsére teljesen jól érzem magam.
Köszönöm a levelét és az őszinteségét. Örülnék ha mindenki ilyen egyszerüen, érthetően lenne képes megfogalmazni a problémáit.
Én nem hiszek a "pánik betegségben", annál is inkább, mert tisztán látom, hogy társadalmunkban elképesztő mértékben eluralkodik a félelem, a bizonytalanság, a gyülölet érzése. Egy Nobel dijas genetikus - Franciaországban - úgy fogalmazott, hogy civilizációnkban a domináns érzések egy " hideg, merev és közönyös" társadalmi hangulatban fogalmazhatók meg.
Sokkal többet kellene foglalkozni az okokkal, sajnos nem az okokkal, hanem a következményekkel foglalkozunk és valószínüleg ez az oka annak, hogy " betegség" cimkével látjuk el az érzéseinket és nem az okokat, hanem ezek következményeit próbáljuk orvosolni.
Talán érdekli, hogy az orvosi terápia nagyfokú fejlődése ellenére az európai unió tagországaiban az elmult húsz év alatt 20%-al emelkedett a pánik " betegség" a depresszió és más, alapvetően érzelmi problémáktól szenvedő polgárok száma.
Véleményem szerint nem a gombamódra szaporodó és különböző koncepciókon alapuló terápiák felé kellene haladni, hanem sokkal mélyebb szinten kellene elgondolkodni azon, ogy mi is történik a világban, miért szenvednek egyre többet az emberek.
Pedig bolygónk, ami az Univerzumban egészen egyedülálló lehetőségekkel rendelkezik az élet lehetősége mindent biztosít arra, hogy az emberi élet sokkal boldogabb legyen,az ember - rendkivűli evolúciós potenciáljával lehetővé tenné, hogy sokkal szabadabb, szeretőképesebb és az evolucióban a Teremtővel partneri szerepet töltsön be.
Dehát a változás, a mély önismeret, a növekvő tudatosságú egyéniségek egyre nagyobb számú megjelenése tünik a legnehezebbnek. Sokkal egyszerűbb visszamenekülni az évezredes evolúciós múlt jól megszokott és a biztonság érzését keltő szokásaiba, amik bizonyára teljesen jogosak voltak az emberiség korábbi korszakaiban.
Az egész civilizáció talán az eddigi legnehezebb kihíváshoz érkezett, 6 milliárd ( és ez a szám gyorsan hatványozódik) ember, ha nem képes a változásra, az alkalmazkodásra sajnos közel áll ahhoz, hogy lgobalizáció helyett, globális katasztrófába sodorja önmagát és csodálatos világunkat.
Tudomásul kellene venni, hogy a harmadik évezred egyre többet követel tőlünk, mentalitás változást, a mélyen materiálózodott világba visszahozni a bennünk lévő spirituális- transzcendens igényeket, új kultúrát teremtve.
Talán bonyolult, amit írok, pedig nagyon egyszerű.
Végre tudomásul kellene venni, hogy mi is az Univerzumhoz tartozunk, az univerzum törvényei ránk is egyformán érvényesek, képességeink nem jogosítanak fel sem a természet feletti uralom megszerzésére, sem arra az egoizmusra, ami a hatalmat, gazdagságot, az információk birtoklását tartja a legfontosabb morális értékeknek.
Ebből csak egy " virtuális valóság" egy " gépszerűen működő ember", a képmutatás extrém erősödése származhat, pedig az ember az élet része a maga rendkívüli kreativitásával, spontaneitásával, szeretőképességével.
Nyilván mindez azért tükröződik a kollektiv tudatalattinkban és a kollektív tudatfeletti vágyaink elfojtásában.
Ezért nem csodálkozom azon, ogy tömegesen pánikolunk, elszomorodunk és a hibát, vagy okot csak mindíg Másokban keressünk.
És most még meg sem említettem az egyéni élet problémáit, az emberi kapcsolatok tömeges széthullását, a minket tápláló és erősítő kis emberi közösségek hiányát.
Természetesen egyetértek azzal, hogy a szorongásos tüneteket elsősorban csillapítani kell, ilyen szempontból jogos a terápia, a megzavart elmét müködöképessé tevő orvosi terápia, a gyógyszerek átmeneti szedése.
De ez nem mehet az élet végtelenségéig, a müködöképes elme már képes használni azokat a módszereket ( methodológiákat) amik képessé teszik kreativitása és spirituális igényei, a család a közösség újra épitésére.
Magam részéről nem látok más megoldást.
Remélem részben sikerült megválaszolnom a kérdéseit és nagyon érdekelne az Ön elképzelése, megoldása.
Tegye meg, hogy megírja nekem.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László