nem vagyok beszámítható??

... ez egy borzasztó időszak volt.3-év után,szép lassan,kezdtem megszokni azt a tudatot ,hogy beteg vagyok. Ezt egy vírusinfekció okozta,tehát nem veleszületett betegség .Édesanyám is összetört, hisz egyetlen gyermeke volta,vagyok.Őt is azóta pánik beteg,ezzel kezelik a pszihiátrián Szombathelyen.A betegségemnek hála Istennek látható jele nincs.Közben szültem 2-gyereket,akik egészségesek. Már 18-és 16 évesek,császárral szültem őket.A nagyobbik lányom,sajnos már 13-14 éves korában ,sajnos teljesen mebolondult,egy bünöző család,teljesen a hatalmába kerítette. Soha nem bántottuk,egyiket sem,a kisebbikkel eddig hála Istennek még semmi baj nincs 9-es gimnazista.De a nagyobbik,az teljesen elhagyott bennünket,15és fél évesen.Már terhes volt,de kértük így is hogy tanuljon,és segítünk neki mindenbe!!Minen hiába való volt ,a gyámhatóság,a gyermekjóléti,sőt még a rendőrség is be lett vonva,de minden hiába volt,pedig a (fiatal úrnak)2-év felfüggesztetje volt, verekedésért, és lopásért. Épp ma 18-éves a lányom,de fel sem köszönthetem,mert mióta elment nem is láttam, nem engedik az unokámat sem látni,teljesen elzárták tőlem,s a családtól.Amennyi mocskot és gyalázatot ránk szórtak,az leírhatatlan,mert soha nem adtuk fel a reményt ,hogy egyszer csak vissza jön.Hiába.Most találkoztam egy ismerős hölgyel,aki velük is tatsa,vagy tartotta a kapcsolatot, elmondta , hogy az ottani (anyós)elmondta neki ,hogy hogy üti a fiuk a lányomat, ott van a 2-éves unokám ,akit igaz még nem láttam, állítólag Ő a gyámja erről mi nem tudtunk, soha, a (vőm) mostanába fog betöréses rablásért börtönbe menni, +a volt felfüggesztett, és állítólag mi nem tehetünk semmit, mert a betegségünkre való tekintettel, nem vagyunk beszámíthatóak!!! Ennek a rengeteg leírásnak ,végig ez volt a lényege ,hogy valóban ez olyan baj ,hogy nem vagyok beszámítható?? S ezért nemjön haza a lányom, s az unokám??? Kérem segítsen mint orvos hogy mit tegyek??? Bocsásson meg hogy ennyire kiöntöttem a szívem,a segitség reményében. Várom megtisztelő válaszát ,Üdvözlettel


VÁLASZ


Tisztelt Asszonyom!

Nagyon szépen köszönöm az őszinte, nyílt, de nagyon szomorú levelét.
Tudja egy híres ember mondta nekem valaha: "tudja mi a bajom önökkel pszichológusok? Az, hogy Önök az életet egy megoldandó problémának látják, pedig az élet egy Tragédia"
Mennyi igazság van ebben, erre gondoltam a sorai olvasása közben.
És mennyire hiányzik a világunkból a megértés, a meghallgatás és mennyi félelem és szorongás van bennünk.
A világ eszeveszetten rohan és akik nem tudják követni a tempót, mert komoly gondok nyomasztják őket, lemaradnak és vesztesnek érzik magukat.
Keleten tanultam: soha ne cseréld fel az okot az okozattal. Mintha az Önök helyzetében ez igaz lenne.
Az okozat vált okká, hiszen magának a diagnosztizált atrophiának nincs is érdemi tünete.
De a világunkban, ha a modern "kütyük" valami gondot találnak, pánikba esünk és a pánik terjed, mint a ragály. És ha megkérdezik mi az oka a szorongásnak, akkor a válaszuk bizonyára: a kisagyi atrophia. Nagyon hajlamosak vagyunk egy magyarázattal szolgálni.
De talán át kellene gondolni, hogy biztosan ez az oka ennek a sok szorongásnak.? Hiszen annyi mindentől szoronghatunk, de Ön csak egyet említ a kisagyi atrophiát, ami tünetmentes.
Az élet tényleg egy Tragédia és nem biztos, hogy jó, ha ennek egyetlen értelmet adunk.
Mert elszabadul a pokol. Ilyenek vagyunk mi emberek.
Szerintem Ön nem beteg, de elfogadta valamikor régen, hogy beteg és tényleg úgy is történnek a dolgok.

Együttérzéssel: dr. Lajtavári László