... A tünet tulajdonképpen a hazugság, de nem füllentés vagy túlzó állítás, hanem nagyon komoly, fajsúlyos történetek.
Néhányat említenék a teljesség igénye nélkül:
1; az illető szomorúan közölte a baráti társasággal, hogy gyomorrákban szenved, műteni kell, illetve kemoterápiát is fog kapni. (egészségügyi dolgozóként érdeklődtem a kemoterápia típusa, gyakorisága felől, amire nem tudott választ adni, majd megkérdeztem az orvosa nevét, aki nem szerepelt az EEHK-s nyílvántartásban, az állítólagos kemoterápia teljes ideje alatt egyetlen nap táppénzen sem volt és mint később kiderült műtéti heg sem volt rajta)
2; az egyik buli alkalmával amikor mindenki önfeledten jól érezte magát, egyszer csak felpattan és közölte, hogy neki, most haza kell mennie, mert épp most kapott egy telefont, hogy meghalt egy nagyon jó barátja autóbalesetben (hazakísértük, majd néhány órával később nevetgélve jött szembe a folyosón egy másik társasággal)
3; volt egy leragasztott heg az arcán, a társaság egyik felének azt mondta, hogy szemölcsöt vettek le, a másiknak hogy a párja exe sebesítette meg)
4; a társaság egyik fele úgy tudja, hogy korábban volt egy menyasszonnya, aki meghalt (ezek az újabb ismerősök) a régebbiek semmilyen mennyasszonyról nem hallottak soha.
A fentiekből úgy gondolom kitűnik a helyzet a súlyossága.
Abban szeretném kérni a segítségét/támpontot, hogy megtudjuk ez tényleg pszichiátriai területet érint vagy egyebet, illetve, hogy hogyan lehetne segíteni, orvosolni ezt a helyzetet.
Amikor megpróbáltam beszélni ezekről a dolgokról mindig azt a választ kapom, hogy most nem tud róla beszélni, majd később elmondja.
Köszönettel és üdvözlettel
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Nagyon köszönöm a megkeresését. Nagyon fontos problémáról ír, amit én másként látok, mint sokan mások.
Általában nem szoktam érdemben válaszolni, ha valaki nem saját magával kapcsolatos kérdést tesz fel, hanem valaki másnak a problémájáról kérdez.
Nem szeretném mások emberi jogait megsérteni. De levele olyasmivel foglalkozik, ami nagyon jellemző az emberek döntő többségének jelenlegi mentalitására és ebbe nagyon is beletartozik, hogy a nyugati civilizáció olyan mértékben használja a "kettős beszédet" - sokszor anélkül, hogy tudatában lenne, hogy a harmadik évezred mentalitásában ezt fokozatosan meg kellene változtatni, mert a tömeges hazudozás csak katasztrófához vezethet.
Új mentalitásra lesz szükség, egy feljettebb, magasabb szintű tudatosság megjelenésére, ami kizárja, vagy nagyon szükitit ennek a kettős beszédnek a használatát.
Nem szeretem, ha orvosi, pszichiátriai cimkével látunk el, olyan magatartásokat, amik komoly morális hanyatlás jelei.
Az emberek döntő része bizonytalanságban, félelemben él, súlyosan szorong, depressziós. Szinte kivétel nélkül a hiteles, őszinte kölcsönösen boldogító kapcsolatok, a másik ember teljes elfogadása csak vágyálom számárukra.
A kapcsolatok zavara, az összetartó kis közösségek hiánya, a mélyebb egyéniség kibontakozásának akadálya a legnyomasztóbb. Rideg, hideg, mások felé közömbös világban élünk. Gyakran érzem azt, hogy mintha a lélek, az emberek spirituális igénye, az univerzumhoz tartozás érzése egyre jobban eltünne ebben az egyre inkább anyagiasodó, materiálizálódó civilizációnkból.
Mindíg is lázadtam az ellen, hogy az erőszakot, mások tulajdonának elvételét, a hazugságot valamiféle pszichiátriai betegség cimkéjével lássam el, ezzel mentesítve az embereket a saját felelősségük alól.
Biztos vagyok abban, hogy ez nem járható út.
Természetesen szívesen megpróbálok segíteni azoknak, akik az erkölcsi gondokat felvállalva kérnek tőlem segítséget.
A " nem tudok erről beszélni" választ nem fogadom el. Mindennek meg lehet találni a gyökerét, de ehhez önismereti igényre lenne szükség, amit nem igazán látok.
Illetve azok vállalják az önismeret nehéz útját, akik egyébként is felelősségteljesebbet, akik megélik, hogy valami nagy baj van a mentalitásunkkal és képződik le a társadalmak egyre súlyosabb problémái.
Próbálja úgy értelmezni soraimat, hogy nem konkrétan a barátjáról írok, hanem egy nagyon sokakat érintő problémáról.
Tanácsot nem szívesen adok, de jelezném, hogy ne menjen bele a felajánlott csapdába. Ne engedje, hogy a másik kibújási lehetőségeket használjon. El kell döntenie, hogy milyen életet akar élni. Boldogabb, kreatívabbat, az Ön számára biztonságot, szeretetet, a női lelkét tisztelő, megértő, becsülő kapcsolatban, vagy folytatódjon a jelenlegi játszma" ahol a kontroll - pontosan a hazugságnak a kapcsolat értékei közé való beengedése " belecsempészésével"
Illetve, élhet így, de legalább Önmagát ne csapja be. El lehet fogadni egy olyan életet is, ami tele van konfliktusokkal, ami alapvetően akadályozza az önmegvalósítását.
Szerintem nyugodtan tegye fel a kérdéseit ( úgy mint hozzám) ne választ várjon, hanem kefessen olyan közösségeket, ahol ől. a hazugság kérdése, megoldása természetes.
Az internet számtalan lehetőséget biztosít ere ( engem is megtalált) csak az a tapasztalatom, hogy még nem találtuk meg az útját a helyes használatnak. Én bízom a jövőben, bízom abban ,hogy egyre több ember fogja feltenni a kérdését: " hogyan is állunk a hazugsággal". Ez egy új, szerintem még kitaposatlan út; de ezzel nincs probléma, az új utak keresése egy élhető, boldogabb, szükségleteinket jobban kielégítő " új út" kitaposása lesz a harmadik évezred nagy kihívása.
Remélem nem bántottam meg, nem ismerem Önt személyesen, nyilván könnyebb lenne személyes tapasztalatok, élmények alapján kommunikálnunk egymással.
Ha további kérdése van írjon, válaszolni fogok.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László