.... Gondolom a 14-19 éves korom között történt rossz emlékek miatt van ez (amiket képtelen vagyok feldolgozni), azóta csak 2x voltam orvosnál, az is munkaügyi alkalmasság miatt, kísérettel tudtam csak elmenni, és védekezés gyanánt én voltam bunkó az ápolókkal, úgymond megelőztem ezzel azt, hogy rosszul érezzem magam, mert ők bunkók velem, hiszen így én kezdtem... Nem jó megoldás ez, tudom én jól, de nem tudom mit tehetnék. Ha a váróban sokáig kellett lennem, már a pánikroham is elkapott, nem kaptam levegőt, és az ájulás szélén voltam.
Előre is köszönöm a válaszát.
23 éves nő
VÁLASZ
Kedves levélró!
Nagyon szomorú, amit ír. Ráadásul nincs egyedül.
Ne az orvosokra haragudjon, az ő helyzetük sem sokkal könnyebb.
Próbálja őket is megérteni, a negatív érzések - mint az utálat - nem fognak segíteni -sajnos marad az önerő, a valóban közelállók támogatása a fiatal kora, ami a túlélés esélyeit nagyon növeli.
Muszáj felelősséget vállalnunk önmagunkért és ezt nem lehet másokra hárítani, illetve lehet, de eredménytelenül.
Üdvbözlettel: dr.Lajtavári László