tanácstalan

... "elszakadt a cérna" és pszichológushoz is fordultam depresszió miatt. Úgy éreztem ez a legmélyebb szakaszon átsegített, így 4 hónap után abbahagytuk a terápiát. Ellenben még mindig bizonytalannak érzem magam, viszont sajnos ezúttal sem időm sem anyagi keretem nem lesz ezt a nehéz önismereti utat járni.
Ezért arra gondoltam, hogy inkább antidepresszánssal vészelném át ezt az időszakot (kb. 1 év), mivel annak ellenére, hogy már nem jár folyamatosan az öngyilkosságon minden gondolatom, tisztában vagyok vele, hogy bármilyen stressz (szakdolgozat, államvizsga, vagy csak egy rossz nap ) hatására ez biztosan megváltozna. Utána, diplomával a kezemben pedig talán több önbizalmam is lenne, és nem lenne tovább szükségem támaszra.
A konkrét kérdésem pedig az lenne, hogy ilyen esetben kérésre írnak-e fel gyógyszert, érdemes-e elmennem orvoshoz, vagy "várjam ki" az újabb lehetséges összeomlást? Tudom, hogy interneten keresztül nehéz ezt megállapítani,de valami általános tanácsnak is örülnék!
Köszönettel


VÁLASZ


Kedves Ági!

Elnézést a megkésett válaszomért, de kórházban voltam és emiatt a késés.
Pedig nagyon fontos a kérdése és nagyon örülök, hogy ennyire tisztán és józanul kezeli a problémáját.
Én jelenleg azzal foglalkozom, hogy világosabb, az emberek számára az eddigieknél jobb tájékoztatást nyújtó anyagot készítsek a mentális betegségekről és ezek más megvilágításba helyezéséről.
A hátam mögött sok évtizednyi szakmai tudás áll, minden létező szinten alaposan és a gyakorlatban is foglalkoztam az idegrendszerrel, kezdve a kutatással, aztán az organikus ideggyógyászattal, majd áttértem a pszichiátriára.
A mentális problémákat sohasem tartottam valódi betegségnek, mindig csak metaphorikusan értelmeztem ezeket, azaz " mintha" betegségnek tartottam, ellentétben kollégáim döntő többségével, akik a pszichiátriai betegségeket ugyanolyan betegségnek tartották, mint a testi betegségeket.
Hosszú és komoly kríziseken mentem át, hiszen magam is a kisebbséghez tartoztam a magam egyéni felfogásával.
Mentségem csak annyi, hogy csak a " tényeket" voltam hajlandó elfogadni és biztos voltam abban, hogy amit a szakemberek "realitásnak" tartanak az nem lehet más, mint " szubjektív tapasztalás". A külső valóságot sem könnyű tudományosan értelmezni, gondoljon csak bele, hogy az evolúció során az emberek mennyire különbözően ítélték meg a körülöttünk lévő világot és milyen hosszú út vezetett ( és vezet) az univerzum egyre pontosabb és tudományosabb magyarázatáig.
Galilleit még az inkvizíció elé citálták, hogy tagadja meg nézeteit ( nem a föld az univerzum középpontja, nem lapos és nem a nap forog a föld körül)
Aki merészebbet, újabbat gondolt, könnyen bélyegezték eretneknek és sokan bizony máglyán végezték vagy egyszerűen eretneki címet kaptak.
A technológiai fejlődés később a quantumfizika felfedezése alapvetően változtatta meg a külső valóságról alkotott véleményünket, ki gondolta volna, hogy egyszer majd az " ősrobbanásról" a a " fekete lyukakról" az univerzum keletkezéséről és majdani megszűnéséről fogunk vitatkozni.
A " lélek" kérdése mindig is foglalkoztatta az embert és alapvetően másként alakult a keleti és a nyugati ember elképzelése.
A lélek kezdettől fogva a vallás területe volt és ez egészen másként fejlődött keleten és nyugaton. Keleten virágzó holisztikus spirituális kultúra bontakozott ki és a gondolkodás is paradox jellegű volt, azaz nem határolódott el élesen a materiális világ az immateriális világtól és ezt a XX század quantumfizikai felfedezései világosan megerősítették, azzal a kivétellel, hogy amit keleten "immateriálisnak" tartottak, az csak azért volt, mert amit keleten ürességnek tartottak, az a quantumfizika fényében csupán a láthatatlan és nagyon finom energiák és a hullám- anyagi formában való megjelenés lehetősége volt.
A nyugati ember Arisztoteles statikus személetét követte, elfeledve, hogy Arisztoteles mestere nem volt más, mint Herakleitosz, aki dialektikus gondolkodású volt (" nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni"- talán ismeri).
A nyugati civilizáció az elme működésének racionális jellegét hangsúlyozta és nem vett tudomást az emberi lét transzcendens- spirituális jellegéről, ami az embert mindig is az Univerzum részének tekintette és hangsúlyozta, hogy ugyanazok a törvények érvényesek az egész Univerzumra.
Nyugaton racionális civilizáció alakult ki és ez nagyon is megfelelt a katolikus egyház igényének, ami mindenáron fent akarta tartani a lélek feletti uralmat. Ez a statikus, arisztoteliánusi személet biztosította, hogy a világi ember racionális Én központúsága lehetővé tegye az EGO létrehozását, ami törvényesítette, a hatalom, a gazdagság, az ember természetfölöttiségét és a többi emberi fajta feletti korlátlan uralmat.
Az érzelmi kérdések, a " szív néma gondolkodása" háttérbe szorultak, vagy eretnekségnek, boszorkányságnak minősítődtek. Kialakult a " kettős gondolkodás" ami növekvő képmutató magatartássá, végülis a nyugati civilizáció kizárólagosságához vezetett és vezet mind a mai napig.
Ez tette lehetővé a hihetetlen méretű technológiai fejlődést, a gyarmatbirodalmak létrejöttét és később a mai napig a társadalom alapját képző polgári civilizáció létrejöttét, a demokratikus, jogállami kultúra fejlődését.
A XIX. század tudományos forradalma tette lehetővé az orvostudomány kialakulását, ami egyre nagyobb hatalomra törve végül a " lelket" is tárgyává tette, ettől kezdve keresték az emberek mindig is meglévő lelki, erkölcsi problémáinak okát az agyban, azaz a mentális problémák okát magában az agyban keresték.
Ennek a nyugati civilizációnak a fénypontja a XIX. század volt, de a belső ellentmondások végül az eddigi legrövidebb század ( az 1914-1989 közti XX. század) tragédiájába torkollottak és a két iszonyatos világháború a történelemben példátlan Holocausttal civilizációnkat az eddigi legmélyebb materializálódásba, a lélek és lelki működés ellehetetlenülésébe és az évezredek alatt lassan kialakult emberi kultúra pusztulásához vezettek.
( Adorno, a zseniális költő írta: " Auschwitz óta nem lehetséges a költészet")
A legrövidebb század ezúttal egy hosszú ideig működőképes PARADIGMA működésképtelenségét és az un. PARADIGMA SHIFT ( Kuhn.) állapotának létrejöttéhez vezetett sajnos ennek tényét mindmáig nem ismerjük el,ennek oka pedig az ember " mentalitásának" változatlanul maradása okozta.
Ön már a XXI század első generációjához tartozik és sajnos Önre és korosztályára terhelődik a múlt megoldatlansága, a "paradigma shift" állapota, miközben ránk zúdul a globalizáció hihetetlen mérvű kihívása. A válság - ami csak részben gazdasági hanem szerintem döntően morális- megkérdőjelezi az ember evolucionáris folyamatának ellehetetlenülését, magának az univerzumnak és az emberi fajnak pusztulását.
Én az elmúlt években megírtam a harmadik évezred pszichológiai paradigmáját, ami gyökeresen új egyensúlyi állapot kialakításán alapul és egy kis reményt ad arra, hogy az ember képes legyen a mentalitása megváltoztatására, ami egy Új tipusu Ember kialakulásával teszi lehetővé az evolucios folyamat folytatódását.
Elnézést ezért a hosszú és talán teljesen nem is érthető bevezetésért, de úgy éreztem muszáj ezt leírnom, hiszen Ön prominens tagja lesz egy olyan generációnak, ami kénytelen lesz magára venni és megbírkózni a múlt örökségével.
Ezért is olyan nehéz tanácsot adnom Önnek a problémáját illetően. A rövid levele alapján nem tudom megállapítani, hogy öndestruktív gondolatai ( amit teljes mértékben elhiszek) milyen gyökérből táplálkoznak.
Hiszen eredhetnek a tudatos Én-jéből ( ehhez ismernem kellene a szuverén élettörténetét és a családi történetét), de ugyanígy eredhetnek a közelmúlt lezáratlanságának elfojtásából, de egy kollektív ( minden emberben megjelenő) tudattalanból és eredhetnek az Ön egyéni tudatfeletti ( spirituális szintű) és kollektív tudatfeletti elfojtásaiból.
Talán túl bonyolult mindez, de csupán vázolni szeretném, hogy hova vezet, ha évezredeken át az elme uralja a tudatosságot ( mint a ló a lovast) és amíg a növekvő tudatosság nem lesz képes uralni a mindig csak káoszt okozó elménket ( ami egy fantasztikus, mondhatni zseniális, de akkor is csupán egy szerv, ami képes egy bonyolult energetikai rendszer - az Univerzum -logisztikai rendezésére) ez sajnos döntően így is marad.
Szerintem most a lényeg az ÖN túlélése. Amit depressziónak titulálunk, az csupán kiemelkedő tünete egy rendszerhibának, azaz ezt mindenképpen csökkenteni kell.
Ezt nevezzük terápiának. Az önismereti terápia - ebben teljesen igaza van - túl hosszú és nagyon függ a terapeutától - akikkel szemben nagyon ambivalens vagyok) csupán kiegészítő lehet, így marad az elmére közvetlenül ható és működését megváltoztatni képes JÓL MEGVÁLASZTOTT és valóban kb. 1 évig tartó antidepresszans - csak arra kérem, profi állítsa be!) terápia, ami képessé teszi Önt arra, hogy mentálisan működőképes legyen.
Ami ezt követi azt én már nem terápiának nevezem, hanem METHODOLÓGIÁNAK, magam részéről pontosan ennek a kidolgozásán dolgozom, mert szükség van egy radikálisan innovativ európai methodologiára, ami képes segítséget adni -(döntően az eddigi önismereti módszerek innovatív továbbfejlesztett XXI. század igényeit kielégítő változata, amivel 1 év múlva el is készülök) a genetikai szinten is öröklött jelenlegi mentalitásunk megváltoztatására.
Ön fontos ember, szükség van Új típusú jogászokra, akik képesek megérteni és gyakorolni majd átadni a jövő új típusú jogászainak.
És ha szabad diagnózist adnom Önnek, nevezzük: " spirituális krízis"-nek.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László
Mental Health Excpert
Research Professor