Téveszme

... emiatt egy évben kb. 3-4 hónap a betegállomány. Többször történt munkahelyváltás, különféle időbeosztásokkal járó munkát is kipróbált, de egyik sem vált be. A munkahelyi szakorvos depressziót ( kevert-szorongásos) és súlyos alkalmazkodási zavart állapított meg, egyszer valamilyen szorongás oldót is kapott, de a mellékhatások miatt abbahagyta. Sajnos az alkalmazkodási zavar egyre rosszabb, mind más emberek mind helyzetek kapcsán. Jellemző rá mostanában az elszigetelődés, és az elmúlt hónapokban a különféle összeesküvés elméletek( világuralommal, új világrenddel kapcs.) töltik ki ideje és gondolatai nagy részét. Testi oka nincs a panaszának, lelki dolgokkal ( mint a racionális férfiak többsége) nem hajlandó foglalkozni. Azt mondja, hogy belefáradt, már nem bírja úgy a terhelést, mint fiatalon és az a probléma a munkahelyen, hogy túlterhelik (irodai munka) és egyébként sem szereti már a szakmáját, de ahhoz öreg, hogy váltson. Kérdezném, hogy lehet-e az is egyfajta téveszme, hogy mindig a külső körülményekben-az aktuális munkahelyben illetve munkakörben - vél találni okokat, amiért az nem megfelelő?( Szerinte annyira leterhelik, hogy ez hamarosan agyvérzéshez vagy infarktushoz vezet. )
Vagy egyszerűen a szorongás és depresszió ill. az alkalmazkodási zavar velejárója?
Azért érdekel ez elsősorban, mert a közvetlen felmenője paranoid skizofrén és félek attól, hogy a paranoid dolgok a betegség jelei esetleg ide vezetnek.
Köszönettel


VÁLASZ


Köszönöm a levelét, nagyon fontos, amiről ír és nagyon általános is. Megértem a hozzátartozókat. De élje bele magát a férje helyzetébe, mit érezne, ha elolvasná a levelét?
Azt hiszem bizalmatlanabb és még depressziósabb lenne.
Nagyon nehéz a világ, amiben élünk és kezdjük feladni a reményt.
Nem tudom, mi lesz a jövőjük, de ne távolodjanak el egymástól, ne lássa a betegséget a férjében és próbáljon megbízni abban, hogy a személyes adataink, így a betegségünk is, csak ránk tartozik. A magyar lakosságban még nem alakult ki ez a tudatosság. Magam részéről csak abban vagyok biztos, hogy a bizalom, az élő szeretet az egyetlen, aminek gyógyító hatásában hinni tudok.
Próbáljon ne félreérteni, ne kritikának venni soraimat, hanem keressen egy nyugodt helyet, ahol elgondolkodik azon, amit írtam.

Együttérzéssel: dr.Lajtavári László