35 éves nő vagyok, édesanyám érdekében kérem a véleményét. Két hónapja tragikus hirtelenséggel veszítettük el édesapámat, aki 65 évesen tüdőembóliát kapott, és azonnal meghalt. Anya a mai napig azon emészti magát, vajon volt-e előjele az embóliának, amire ő nem figyelt fel. Vajon lehetett
volna-e segíteni apán? Ugyan nem voltak panaszai, nem szedett gyógyszert és orvoshoz sem járt, egyedül - így utólag visszagondolva - az a furcsa, hogy időnként minden ok nélkül nagyon elvörösödött (ellilult) az arca. Lehet, hogy akkor már a vérrög okozta ezt a tünetet? - ezek a kérdések foglalkoztatják nap mint nap, és én nem tudom megnyugtatni. Apa egyébként sokat dohányzott, erről a káros szenvedélyéről nem tudtuk leszoktatni.
Amikor egy vérrög hirtelen leszakad és tovasodorja a keringés, s eljut a tüdőbe és ott elakad egy szűkebb tüdőartériában, akkor jön létre egy tüdőembólia. A vérrög által elzárt ér mögötti tüdőszövet nem kap vérellátást, tehát annak hiányában elhal. A vérrög legtöbbször a lábak, vagy a medencei vénák trombózisából származik. A vérrög a betegek 35 %-ában a tüdő kis artériájában
akad el, ilyenkor kis tüdőszövet pusztul el, de 65 %-ban nagy tüdőartériát zár el. Az elakadt vérrög elakadása pillanatától bomlásnak indul. Ha nagy volt a vérrög, vagy nagy eret zár el, akkor perceken, vagy órákon belül hirtelen halált okoz. A tüdőembóliának nincsenek jellemző tünetei, amely alapján
felismerhető. Lehet teljesen tünetmentes. Lehet egyetlen tünete, hogy a beteg szorong, nyugtalan , légszomja van./szaporábban veszi a levegőt és picit mintha fulladna/A szakkönyvek szerint a tünetekből nem lehet a tüdőembólia diagnózisát felállítani. Mellkas röntgen negatív, EKG elváltozások vannak néha, de átmenetiek és változnak, tehát nem jellemzőek, a laboratóriumi vizsgálatok nem
elég érzékenyek, speciális tüdővizsgálatok meg csak akkor végezhetők, ha a betegséget már felismerték, a beteg abba a szerencsés %-ba tartozik, akik ezt túlélik és a beteget sikeresen kezelik. Tehát Családjuknak semmi esélye nem volt megelőzően felismerni a betegséget. Édesapjuknak, ha lett volna kezelőorvosa és járt volna nála, az orvosnak sem lett volna esélye előre megjósolni a tüdőembólia bekövetkeztét. A betegek egynegyede belehal a tüdőembóliába 1-2 órán belül. Ezt a tragédiát Önök nem tudták volna sem megelőzni, sem kivédeni. Meg kellene győzni Édesanyjukat hogy a gyász mellett feleslegesen terheléi magát
önvádaskodással.
dr Gerencsér Emőke