...a család egy másik tagjának súlyos műtétje volt, miközben nekem 2 hét múlva államvizsgám közeledett. Nem tudtam aludni rendesen, idegeskedtem. A jól sikerült műtét és sikeres államvizsga után úgy gondoltam, hogy kipihenem magam, de nem sikerült. Először a térdem miatt aggódtam, mert folyamatosan fájt, és valamiért ebben az időszakban olvastam több olyan esetről, hogy rákos daganat okozta a fájdalmat. Én is elkezdtem agyalni rajta, miközben menstruációs problémám is volt, amin szintén elkezdtem gondolkodni, mert hasonló problémával küszködött 2 barátnőm is ebben az időszakban, mindkettőnek cisztája volt. Elég sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy nehogy én is beteg legyek, ami azóta kiderült, hogy a térdemben sima kopás, a nőgyógyászati probléma meg a fogamzásgátló miatt volt. Mint utólag később rájöttem, a kimerültségem miatt feledékenyebb is lettem, de előfordult, hogy egy-két név nem jutott eszembe. Ekkor egy jóindulatú ismerősöm azt mondta, hogy ez már az Alzheimer kór előtünete lehet, ha nem jutnak eszembe dolgok és nevek. És én ezen is elkezdtem gondolkozni, hogy mi van, ha .... Néhány napon keresztül, ha valakinek nem jutott eszébe a neve, akkor addig nem nyugodtam, míg rá nem jöttem. Aztán megértettem, hogy nincs itt semmi probléma, utána olvastam. Viszont ezektől az eseményektől megrémültem, hogy én, aki mindig rengeteget dolgoztam, tele energiával és jókedvvel, aki sose foglalkozott a betegségekkel, most miért veszem magamra, ha történik valami és miért gondolok a legrosszabbra, ahelyett, hogy arra gondolnánk, hogy mindenre van érthető magyarázat. És aztán egyre inkább elkezdtem attól pánikolni, hogy ha ilyen dolgok foglalkoztatnak, nehogy elmenjen az eszem. És ez a gondolat azóta is foglalkoztat, és amikor eszembe jut, mérges vagyok magamra, hogy miért merülhet fel egyáltal án ilyen gondolat bennem. Létezhet, hogy a stressz, a családban előforduló egymás után következő betegségek, egy ilyen pánikfélelmet alakítottak ki bennem? Azt olvastam, hogy a pánikbetegség egyik tünete a szorongás, az önmagától való félelem. Pszichológushoz kívánok fordulni, de már az is segítség lenne, ha tudnám, hogy tényleg erről van szó, és akkor megfelelő szakember segítségét kérném. Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel,
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Egészen biztosan nem pánikbetegségről van. Az, hogy időnként "pánikba" esünk, hogy félünk attól a sok rossztól, negativitástól, ami a környezetünkben történik szerintem természetes.
Az ember lelke könnyen sebezhető és gyakran szorongunk. ilyenek vagyunk.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László
További kérdések-válaszok és cikkek a témában az alábbi kulcsszóra kattintva olvashatók