... mert fiam már a segítség szóra is rendkívül elutasítóan reagál. Kb 3 éve figyeltünk fel erre, és azóta folyamatosan romlik a helyzet, hol fönt, hol lent. Egyre többet foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, teljesen mindegy mit mondunk neki, semmiért sem érdemes élni, sőt kimondottan rossz gondolatai is vannak. Azt olvasom mindenhol, hogy ne diagnosztizáljunk, mi családtagok és legyünk segítőkészek, támogassuk, vigyük orvoshoz. De könyörgöm, hogyan? 31 éves, van párja 12 éve, de már ő is a tűrőképessége határán áll. Voltam ügyében pszichológusnál, neurológusnál, de nem tudtak használható tanácsot adni. Nincs beteglátása és semmivel nem tudjuk meggyőzni. Van remény vagy várjam meg amíg tényleg öngyilkos lesz?
VÁLASZ
Diagnosztizálni vizsgálatok nélkül valóban nagy felelőtlenség. A legfontosabb, hogy Ön és fia barátnője működjön együtt egy szakemberrel, akinek segítségével sikerülhet rávezetni fiát a problémák belátására. Többféle oka is lehet a szélsőséges hangulatváltozásoknak.
Az egyszer fent, egyszer lent állapot pl. a bipoláris zavarra is jellemző. Gyógyszeres kezelésével teljes értékű élet élhető.
Azt kell erősíteni a fiában, hogy van megoldás a problémájára és csak rajta múlik, hogy él-e a lehetőséggel.
Ha kiegyensúlyozott, harmonikus életre vágyik, ahol a partnere és a környezete is jól érzi a társaságában magát, akkor nézzen szembe a nehézségeivel és tegye meg a szükséges lépéseket. Az Ő döntése, hogyan alakul a sorsa.