Sokan tapasztalják, hogy mások segítése kiszélesíti életcéljukat, és saját egészségükre, életminőségükre is jótékony hatással van. Mindennek tudományos háttere is ismert.
A másokról való gondoskodás a felnőtt élet megszokott része, különösen szülőként. Ezt a viselkedést altruizmosnak nevezzük, amikor valaki saját erőforrásait (időt, pénzt, energiát, stb.) másokra fordítja, akár ismeretlen emberek számára, anélkül, hogy közvetlen, anyagi ellenszolgáltatást várna.
A Warm-glow giving elmélet rámutat, hogy az adakozás nem csak a kedvezményezettet segíti. Sokan azért is hoznak áldozatokat másokért, mert már önmagában az adás öröme, az altruista cselekedet belső jutalommal jár. A "warm-glow" kifejezést először James Andreoni közgazdász vezette be, hogy magyarázatot adjon a proszociális viselkedés mögött meghúzódó motivációs tényezőkre. Andreoni elmélete szerint az adományozók motivációja részben altruista, részben egoista. Sok esetben az adakozás jutalma maga az adakozás aktusa, ami belső elégedettséggel, jó érzéssel jár, amit az adományozó az adás után érez. Stephen G. Post kutatása is rámutat arra, hogy azok, akik rendszeresen segítenek másokon, legyen az önkéntesség, adományozás vagy egyszerű jótékony cselekedet, általában jobb fizikai és mentális állapotban vannak és elégedettebbek az életükkel.
A World Happiness Report 2023 elemzése szerint az altruista cselekedetek többszintű pozitív hatással járnak. A segítők általában erősebb pozitív érzelmeket, nagyobb életelégedettséget és jobb közérzetet tapasztalnak, részben a Warm-glow givingnek nevezett belső elégedettségérzés miatt. A segítséget kapók jólléte is javul: nemcsak konkrét támogatást kapnak, hanem fokozódhat bizalmuk, reményük és érzelmi stabilitásuk is. A segítés azonban a megfigyelőkre is hat: az altruista cselekedetek látványa gyakran „morális felemelkedést” vált ki, amely jókedvet, inspirációt és fokozott segítőkészséget eredményez. Így a proszociális viselkedés jóllétnövelő hatása messze túlnyúlik a segítés közvetlen résztvevőin. Az altruizmus és a jóllét közötti kapcsolat nem egyirányú, hanem kölcsönösen erősítő folyamat. A segítés növeli a boldogságot, de a magasabb jólléti szint önmagában is növeli a segítőkészséget, így egy pozitív visszacsatolási kör alakulhat ki. Ugyanakkor a segítés hatékonysága nem független a körülményektől. Sok múlik azon, hogy a segítség önkéntes-e, milyen kapcsolatban állnak egymással a felek, és hogyan érzékeli a kedvezményezett a gesztust. Nem minden proszociális viselkedés azonos hatású: az altruizmus, az együttműködés és az igazságosság különböző motivációkat és pszichológiai következményeket hordoz. Ennek ellenére az összkép egyértelmű: a segítő, támogató viselkedés a társadalom egészének jóllétét képes növelni.
Az altruista cselekedetek átválthatják az agyban és a hormonrendszerben zajló reakciókat, megfigyelhető például az oxitocin-, szerotocin szint emelkedése, amely javítja a közérzetet, csökkenti a szorongást és a stresszt. Továbbá enyhítheti a magányt, csökkentheti az izolációt, erősítheti a társas kapcsolatokat, melyek önmagukban is kulcsfontosságúak a pszichés jólléthez.
A rendszeres segítés és társas támogatás bizonyítottan hozzájárulhat a jobb immunműködéshez, a kevesebb szív- és érrendszeri megbetegedéshez, a gyorsabb műtét utáni felépüléshez és a hosszabb, egészségesebb élethez.
Az adományozás nem csak az adakozó egyén számára lehet előnyös, aki kap segítséget, az maga is jól járhat. A segítés, még ha nem is közvetlenül ránk irányult, de ha önkéntes, erősíti a közösségi érzést, növeli a társadalmi bizalmat és serkenti a további alturista cselekedeteket, amivel egy pozitív spriál indulhat el. Minél többen segítenek, annál jobb közösségi kapcsolatok és erősebb társadalmi támogatás valósulhat meg.
Források:
Ha érdekelnek tippjeink az egészséges karácsony megalapozásához, ezt a cikket ajánljuk.