...Gyermekkori barátom élete évekkel ezelőtt kezdett kisiklani. A mai napig tartó párhuzamos kapcsolata miatt a házassága tönkrement, de a gyerekek miatt azóta próbálják fenntartani a látszatot. 5 éve komoly alvászavara van és pszichoszomatikus tünetei, melyek egyre súlyosabbak ( állandó fejfájás, szorító mellkasi nyomás, zsibbadás ). A meg nem oldott problémák oda vezettek, hogy depresszív állapotba került, állandóan fáradt, a munkahelyi teljesítménye folyamatosan romlik, néhány hónap után mindig jön a betegállomány. A fejfájás mindennapos, egy szem gyógyszer minimum kell, de van, hogy több is. A betegállományt pszichiáter javasolja, gyógyszereket is kapott többfélét, de a mellékhatásokat nem nagyon bírta és az autóvezetés sem ment mellette. Néha 1-1 Xanax-ot bevesz, de ez nem túl gyakori. Sajnos a fájdalomcsillapítót mindennap szedi, most már a felesége is, akinek ismeretlen eredetű derék-ill. háti fájdalma van.
Aggódom miattuk, de hiába mondom, hogy ez nem megoldás, mindkettő csak a tüneti kezeléssel foglalkozik. Ráadásul a barátom kezd teljesen bezárkózni, kerüli az embereket, a társaságot, egyre kötekedőbb, mogorva, túlérzékeny és gyakoriak a dühkitörések nála. Most már a felesége is kezd kikészülni idegileg, és hiába próbál beszélgetni vele, nem megy.
Ön szerint ez a helyzet hová vezet, vagy hová tud még romlani? Milyen káros hatásai lehetnek a nagy mennyiségű fájdalomcsillapítónak hosszú távon?
Sajnos rám már nem hallgat,( azt mondja, hogy kioktatom, mint egy gyereket-mert pedagógus vagyok), de a válaszát megmutatnám neki.
Köszönettel:
VÁLASZ
Kedves levélíró!
Gondolom gyerekkori barátja már nagykorú. Én nem szoktam válaszolni, csak azoknak, akik személyesen kérik a segítségemet.
Értem, hogy aggódik, de ez nem fog javítani a helyzeten.
Valóban hozzá lehet szokni a fájdalomcsillapítókhoz, de hát mihez nem?
Ha a barátja is úgy érzi baj van, szívesen válaszolok Neki.
Megértését köszönve: dr. Lajtavári László