...A dolog úgy kb 3 éve kezdődött. Nem egy harmadik fél miatt, leírhatom ugyan az én verziómat, csak nem tudom, fontos-e, hiszen a másik fél véleményét nem ismerjük, olyan szinten nem, hogy velem sem osztotta meg.
Vélhetően az ő életébe 15 év után újrabelépő rokon láttatja vele máshogy a dolgokat. Azt kell gondoljam, hogy ezzel az egyébként igen közeli rokonával annak idején miattam szakadt meg a kapcsolata, mert talán ellenezte a házasságunkat, mert az ő érdekeinek ez nem felelt meg. De mindezt csak feltételezem.
(Azt azért hozzá kell tennem, hogy olyan szinten áll mostmár a befolyása alatt, hogy még a munkáját is otthagyta, és kb fél évig nem dolgozott, mert ez a rokon munkát igért neki, hitegette, aztán persze nem alkalmazta. stb,stb,...)
Én ebbe a helyzetbe sajnos belebetegedtem. Olyan szinten, hogy különböző autoimmun betegségekkel már kórházba is kerültem. Én meg vagyok győződve róla, hogy a testem ezeket a jeleket pszichoszomatikus tünetként küldi.
És akkor itt jön a kérdésem. Hogyan "beszéljem meg" a testemmel, hogy ne produkáljon testi tüneteket, teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy mennyire nincsenek rendben a dolgok (a lelkemben), ne nehezítse még ezzel is a helyzetemet.
Pillanatnyilag nagyon kilátástalannak látom a dolgokat, végtelenül boldogtalan vagyok. Ezt persze nehezíti, hogy együtt kell élnem azzal a férfival, akivel jobb lenne már külön. Nem veszekszünk, nincsenek nálunk kiabálások, csak éppen nincs szeretet és bizalom sem, és nem vagyunk társai egymásnak. Vélhetően mindketten tisztában vagyunk vele, hogy egyszerüen nincs más lehetőségünk. Csak a csodában tudok bízni, ( mondjuk egy lottó 5-ös formájában), hogy egyszer majd lesz annyi pénzünk, hogy elváljunk. De addig?...
Mit tudok tenni, hogy nem csak ép ésszel, hanem ép testtel kibírjam ezt a helyzetet?
VÁLASZ
Pszichoszomatikus panaszok esetén a testi tünetek kezelése a legtöbbször eredménytelen. A kiváltó lelki okokat kell megszüntetni. A mentális támogatáshoz kérje szakember segítségét.